A múltkor azt ígértem, legközelebb csak valami vidám témával jövök. Elég volt a bajokból, kellemetlenségekból, tragédiákból!
Egy kedves, viccesnek tűnő levelet kaptam, de az a helyzet, hogy ez tulajdonképpen színigaz... Vagyis, az élet humora! Bizony, így van ez jól, ha tudunk nevetni önmagunkon, nehézségeinken, "kínlódásainkon" is! :o)
SZÓVAL: MINDEN SORA IGAZ!
... AVAGY: A NŐK ÉS A NYILVÁNOS WC
Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a wcülőkét wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tett az ülőke teljes felületére.
Végül megtanította: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre".
Ezt követően megtanította "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj, és ne is érj hozzá a felületéhez.
"A Póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.
Amikor el "KELL" menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz., mosolyogva, kedvesen, és látod, ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom".
Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább".
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.
Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a taskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el, olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, de a nagy részét nem is használod, de mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.
De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad "a pózba". Micsoda megkönnyebbülés!!!... Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni, mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed, amely tartja az ajtót kinyújtva és egy 5 kilós táska a nyakadban.
Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél, nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: "sose ülj rá a nyilvános vécékre", ezért úgy maradsz "a pózban" remegő lábakkal.
De jaj. egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes "pózt".
OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget, és inkább elkezded keresni a wcpapírt, de a k. életbe!!!
Üres, nincs papír (mindig üres)! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz, hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni, muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal, miközben
kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.
Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már majdnem szétrobbant.
Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.
És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem, és hát valljuk be, "nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen"... Már teljesen ki vagy merülve mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a wc-t.
Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság, és addig érintgeted, amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a notre-dame-i toronyőr púposa lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.
A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni, és kimész.
Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.
Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfi vécébe, kijött és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.
"Miért voltál bent ilyen sokáig?" - kérdezi az idióta.
És csak ennyit válaszolsz: "Sokan voltak".
Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papírzsebkendőt az ajtó alatt, és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a "pózt" és a méltóságodat.
Köszönöm mindazoknak akik, voltatok velem mosdóban és voltatok fogasok vagy tartottátok az ajtót!!!...
De ez az írás minden olyan férfinak is szól aki eddig nem értette, miért mennek a nők egyszerre vécére. Íme a válasz.
:o))
2009. február 15., vasárnap
2009. február 8., vasárnap
Már-már polgárháborús hangulat...
Ronda dolgokról kell beszámolnom, ismét. Ígérem, legközelebb csak vidám témával jövök!!!
EGY HALOTT, KÉT SÚLYOS SÉRÜLT NBI KÉZILABDÁZÓ - szurkálás a szórakozóhelyen
BOTRÁNYOS! Emberek- emberi? Állatok? Bizony, ha így megy tovább, egy jóérzésű állat már kikéri magának, ha az emberrel összehasonlítják... Joggal!
Az MKB Veszprém NBI-s kézilabdaklub szurkolói fellázadtak!.
Hajnalban a bajnokcsapat játékosai, csapattársuk gyerekének születését ünnepelték. A szórakozóhelyen, ahol voltak, megtámadta őket egy 30 fős csoport. Az egyik játékost szíven szúrták, aki azonnal meghalt, a másikat vesén - ki kell venni a veséjét, de élet és halál között lebeg,- a harmadiknak betörték a koponyáját, ő valószínű meg fog vakulni.
Ellentétben a hivatalos hírekben megjelentekkel az incidens kiváltó oka - állításuk szerint a helyszínen lévő szemtanúk elmondása alapján - az volt, hogy a banda nem akart fizetni és pofonvágták a pultoslányt, akinek el is tört az arccsontja. Őt védték a játékosok.
A klub szurkolói a honlap szurkolói oldalán bosszút szerveznek. Mivel azok a szurkolók látták az eseményeket, akik maguk is jelen voltak a szórakozóhelyen, t udják honan jöttek a gyilkosok. Oda készülnek, "eltakarítani a föld színéről a helyet is"
Ma 16 órakor megemlékezést tartanak a Veszprémi Arénánál Kérik,a ki nem tud elmenni, az otthon gyújtson gyertyát a sporolókért és magunkért!
Már eddig is ezrek rótták le kegyeletüket az Arénánál Veszprémben
Közben óriási a felháboroás. Elindultak szerbek is magyarországra, mivel az egyik sérült a szerb válogatott irányítója volt.
(A hír nem hivatalos forrásból származik)
EGY HALOTT, KÉT SÚLYOS SÉRÜLT NBI KÉZILABDÁZÓ - szurkálás a szórakozóhelyen
BOTRÁNYOS! Emberek- emberi? Állatok? Bizony, ha így megy tovább, egy jóérzésű állat már kikéri magának, ha az emberrel összehasonlítják... Joggal!
Az MKB Veszprém NBI-s kézilabdaklub szurkolói fellázadtak!.
Hajnalban a bajnokcsapat játékosai, csapattársuk gyerekének születését ünnepelték. A szórakozóhelyen, ahol voltak, megtámadta őket egy 30 fős csoport. Az egyik játékost szíven szúrták, aki azonnal meghalt, a másikat vesén - ki kell venni a veséjét, de élet és halál között lebeg,- a harmadiknak betörték a koponyáját, ő valószínű meg fog vakulni.
Ellentétben a hivatalos hírekben megjelentekkel az incidens kiváltó oka - állításuk szerint a helyszínen lévő szemtanúk elmondása alapján - az volt, hogy a banda nem akart fizetni és pofonvágták a pultoslányt, akinek el is tört az arccsontja. Őt védték a játékosok.
A klub szurkolói a honlap szurkolói oldalán bosszút szerveznek. Mivel azok a szurkolók látták az eseményeket, akik maguk is jelen voltak a szórakozóhelyen, t udják honan jöttek a gyilkosok. Oda készülnek, "eltakarítani a föld színéről a helyet is"
Ma 16 órakor megemlékezést tartanak a Veszprémi Arénánál Kérik,a ki nem tud elmenni, az otthon gyújtson gyertyát a sporolókért és magunkért!
Már eddig is ezrek rótták le kegyeletüket az Arénánál Veszprémben
Közben óriási a felháboroás. Elindultak szerbek is magyarországra, mivel az egyik sérült a szerb válogatott irányítója volt.
(A hír nem hivatalos forrásból származik)
2009. február 4., szerda
A BÜROKRÁCIAI ÁLDÁSAI...
Megint kaptam egy hírt...
Nesze neked logika, lényeg, sürgősség, fontosság... Nem tudom, de én úgy gondolom, először talán megoldást kéne találni, és utána megkeresni, ki az illetékes, felelős, kinek kell fizetni. Az mégis jobban ráér...
TOVÁBB ROMLIK A FENEKETLEN TÓ ÁLLAPOTA
Tovább romlik az újbudai Feneketlen tó állapota, mert a Fővárosi Önkormányzat mulasztása miatt a tó jogilag nem létezik, így megmenteni is nehéz - mondta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője.
A képviselő kiemelte: egy 2000-es kormányrendelet szerint a bányatavakkal érintett ingatlanok tulajdonosainak meg kell kérniük a bányatóra vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedélyt az illetékes vízügyi felügyelettől. A Fővárosi Önkormányzat, a Feneketlen tó tulajdonosa, az elmúlt nyolc évben elmulasztotta megkérni ezt az engedélyt, így a tó jogilag nem is létezik, csak egy "térképészeti fogalom". A tó megmentésére irányuló törekvések emiatt pedig többhónapos késedelmet szenvednek - mondta.
Emlékeztetett arra, hogy tavaly kora tavasszal egyméternyi víz tűnt el a tóból, ősszel pedig hab jelent meg a felszínén. Rétvári Bence közölte: a Fővárosi Önkormányzatot az illetékes hatóság, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatta az engedély megkérésének elmaradásáról. Hangsúlyozta: addig, amíg a tóval nem volt semmiféle probléma, ez a jogsértő állapot nem okozott problémát, azonban mostanra pótolni kellene a hiányosságot, mert, mint a képviselő kiemelte, a vízmérő, víztisztító berendezések megépítéséhez szükség van rá.

Az ellenzéki képviselő elmondta azt is: a Fővárosi Önkormányzat csak 2009. szeptember 30-i határidővel vállalta a Feneketlen tó biológiai egyensúlyát vizsgáló berendezések telepítését. Mint közölte, a kerületi önkormányzat által tavaly tavasszal ígért vízpótlás is elmaradt.
Forrás: greenfo/mti
Nesze neked logika, lényeg, sürgősség, fontosság... Nem tudom, de én úgy gondolom, először talán megoldást kéne találni, és utána megkeresni, ki az illetékes, felelős, kinek kell fizetni. Az mégis jobban ráér...
TOVÁBB ROMLIK A FENEKETLEN TÓ ÁLLAPOTA
Tovább romlik az újbudai Feneketlen tó állapota, mert a Fővárosi Önkormányzat mulasztása miatt a tó jogilag nem létezik, így megmenteni is nehéz - mondta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője.
A képviselő kiemelte: egy 2000-es kormányrendelet szerint a bányatavakkal érintett ingatlanok tulajdonosainak meg kell kérniük a bányatóra vonatkozó vízjogi üzemeltetési engedélyt az illetékes vízügyi felügyelettől. A Fővárosi Önkormányzat, a Feneketlen tó tulajdonosa, az elmúlt nyolc évben elmulasztotta megkérni ezt az engedélyt, így a tó jogilag nem is létezik, csak egy "térképészeti fogalom". A tó megmentésére irányuló törekvések emiatt pedig többhónapos késedelmet szenvednek - mondta.
Emlékeztetett arra, hogy tavaly kora tavasszal egyméternyi víz tűnt el a tóból, ősszel pedig hab jelent meg a felszínén. Rétvári Bence közölte: a Fővárosi Önkormányzatot az illetékes hatóság, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatta az engedély megkérésének elmaradásáról. Hangsúlyozta: addig, amíg a tóval nem volt semmiféle probléma, ez a jogsértő állapot nem okozott problémát, azonban mostanra pótolni kellene a hiányosságot, mert, mint a képviselő kiemelte, a vízmérő, víztisztító berendezések megépítéséhez szükség van rá.

Az ellenzéki képviselő elmondta azt is: a Fővárosi Önkormányzat csak 2009. szeptember 30-i határidővel vállalta a Feneketlen tó biológiai egyensúlyát vizsgáló berendezések telepítését. Mint közölte, a kerületi önkormányzat által tavaly tavasszal ígért vízpótlás is elmaradt.
Forrás: greenfo/mti
Címkék:
apad,
biológia,
bürokrácia,
eltűnik,
engedély,
fogalom,
hab,
jog,
kerület,
késedelem,
megment,
önkormányzat,
tó,
víz pótlás
2009. január 29., csütörtök
FONTOS FELHÍVÁS!

Egy fontos felhívás, hogy tehessünk önmagunkért, környezetünkért, életünkért.
Íme:
Látogass el a www.eghajlatriado.hu weboldalra, majd a főoldalon található "Online aláírásommal támogatom a klímatörvényt!" linkre kattintva válaszd ki a lakhelyed szerinti országgyűlési képviselőd. Egy kattintással küldj neki levelet arra vonatkozóan, hogy támogassa ő is a kezdeményezést, és így 2010-re legyen klímatörvényünk.
A javasolt klímatörvény főbb elemei
1.) Éves ütemezés szerint csökkenteni kell hazánkban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását! Javaslatunk szerint 2012-tõl évente átlag 1%-kal kell csökkenteni a fosszilis energia felhasználását. Az intézkedésre nemcsak azért van szükség, mert csökkenteni kellene az üvegházgázok kibocsátását, hanem azért is, mert hazánk nagymértékben függ a külföldről beszerzett olajtól és gáztól. Ez a helyzet biztonsági szempontból elfogadhatatlan, a hazai fogyasztó teljesen védtelen az állandó energia áremelkedéstől.
2.) Évente ütemezett módon helyettesíteni kell a fosszilis energiahordozókat megújuló erőforrásokkal (nap-, szél- és geotermikus energia), illetve növelni kell az energiafelhasználás hatékonyságát.
3.) A klímatörvény egy átfogó eszköz, amely a termelés és fogyasztás egész rendszerében képes elérni, hogy annak energiafelhasználása csökkenjen. Az energiacsökkentési célokat egy ún. energiakvóta rendszerrel látjuk megvalósíthatónak. Ez azt jelentené, hogy az évente megadott energiafogyasztás csökkentési céloknak megfelelő mennyiségű energiafogyasztási jogot osztanának szét a termelők és fogyasztók között. A már jól működö kereskedelmi rendszerekhez hasonlóan, a kvótákkal szabadon lehetne kereskedni, azaz a megtakarítani képesek eladhatnák a többet fogyasztóknak. A rendszer így biztosítaná a szociális igazságosságot és a környezettudatosság növelését.
4.) Szükség van egy visszatérülő alap létrehozására. A visszatérülő alap lényege, hogy a társadalom minden szereplőjének felkínálja a lehetőséget az energiatakarékossággal, hatékonysággal, és megújuló kapacitásokkal kapcsolatos beruházások finanszírozására. Az alap kamatmentes, teljes körű pénzügyi támogatást adna a fenti beruházásokhoz. Az alapba történő visszafizetést a megtakarítások garantálnák, az alap forrását pedig az energiakvóták eladása biztosíthatná. A rendszer így jelentősen élénkítené a gazdaságot és az innovációs lehetőségeket.
KÖSZÖNÖM, HOGY MINDAZOKNAK TOVÁBBÍTOD EZT A LEVELET, AKI SZÍVÉN VISELI A KLÍMA VÉDELMÉT!
2009. január 17., szombat
Megsértődni? Soha!
Ez alapelvem.
Mert, mi értelme lenne? Bántani, piszkálni akarnak? Figyelemre sem méltó az illető, az,a mit mond, nem, hogy még érzelmet is pazaroljunk rá. Maximum jól ki lehet nevetni az ostobaságáért...
Jószándékkal mondanak valamit? Bírálnak, netán? A szándék a lényeg! Ha okos a tanács, ha tetszik a felvetés, érdelemes elgondolkodni rajta. egyebekben pedig nem szabad elfelejteni, hoyg ahány ember, anyni féle vélemény, ízlés, apró nüansz! ha vvalaki úgy találja, nem az övének megfelelőa tiéd, és jó szándékból, előnyödre szeretne változtatni, szóvá teszi. Dícséretes ez tőle, amit mond, megfontolandó. Miért kéne hát megsértődni?
No, ebből a felállásból örömmel üdvözöltem ma Kassai Csilla egy cikkét, melyből alább idézek:
Az okos ember sohasem sértődik meg...
Kassai Csilla - 2009.01.17 16:07
Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára. Valamint: Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!
A Kritikáról Dale Carnegie azt tartja, hogy álruhába öltöztetett bók. Amikor kritikát kapunk, célszerű átgondolni, vajon mi motiválhatja azt, aki adja?Gyakran azok kritizálnak, akik képtelenek örülni mások sikerének, akiket majd szétvet a sárga irigység, a rosszindulat, akik úgy gondolkodnak még mindig, dögöljön meg a szomszéd tehene is! Akik nem tudnak felmutatni semmit a saját kis életükben és ezért rá vannak kattanva mindenkire, másokra, hogy saját fontosságukat saját maguk előtt bizonyítsák. Azt hiszik, ettől lesznek valakik... Hát, ez is lehet egy életcél... :))) Pedig a bírálat 80%-ban arról szól mindig, aki adja. Még csak észre sem veszi! Hogy is vehetné, amikor azt nézi, mi mászik, ahelyett, hogy azt nézné, mi repül? Sarat keres a mézesbödönben, hiszen csakis ezt láthatja meg, mert erre van beállva beszűkült csőlátása.Pedig már 2009-et írunk, és bizony sok víz folyt le a Dunán a neandervölgyi ősember kihalása óta.Humánus, emberséges társadalomban kellene élnünk, ahol a világ legtermészetesebb dolga az EMK, azaz az erőszakmentes kommunikáció, egymás tisztelete és segítése.Valójában viszont úgy tűnik, egyesek még messze vannak ettől.Bizony, amikor igazságtalanság éri az embert, csak végig kell gondolni, tőle okosabb embertől jött-e a kritika, vagy pedig egy értelmi- és intlelligenciaszintben alacsonyabb szinten lévőtől."Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára." Szóval, a kritika jó dolog! Tanulhatunk belőle, vagy pedig nem vesszük magunkra, mert tudjuk, hogy a kritizáló személy személyiségfejlettségi szintjén még ott tart, hogy nem meri önmaga előtt sem felvállalni saját felelősségét. Ugyanis egy fejlett személyiség sohasem másokban kutakodik, hanem önmagát fejleszti. Ez különbözteti meg az alacsonyrendűektől. Jól tudja, hogy ami hibát másban lát, akkor azzal saját magán kell dolgoznia, hiszen rezonál rá. Hát ezért nem kell vele foglalkozni.És ez így van! Vannak ilyenek, vannak olyanok. Kaptam egy emailt ezzel az aláírással:
Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!Nekem nagyon tetszik! Te hogy vagy vele?
Mert, mi értelme lenne? Bántani, piszkálni akarnak? Figyelemre sem méltó az illető, az,a mit mond, nem, hogy még érzelmet is pazaroljunk rá. Maximum jól ki lehet nevetni az ostobaságáért...
Jószándékkal mondanak valamit? Bírálnak, netán? A szándék a lényeg! Ha okos a tanács, ha tetszik a felvetés, érdelemes elgondolkodni rajta. egyebekben pedig nem szabad elfelejteni, hoyg ahány ember, anyni féle vélemény, ízlés, apró nüansz! ha vvalaki úgy találja, nem az övének megfelelőa tiéd, és jó szándékból, előnyödre szeretne változtatni, szóvá teszi. Dícséretes ez tőle, amit mond, megfontolandó. Miért kéne hát megsértődni?
No, ebből a felállásból örömmel üdvözöltem ma Kassai Csilla egy cikkét, melyből alább idézek:
Az okos ember sohasem sértődik meg...
Kassai Csilla - 2009.01.17 16:07
Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára. Valamint: Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!
A Kritikáról Dale Carnegie azt tartja, hogy álruhába öltöztetett bók. Amikor kritikát kapunk, célszerű átgondolni, vajon mi motiválhatja azt, aki adja?Gyakran azok kritizálnak, akik képtelenek örülni mások sikerének, akiket majd szétvet a sárga irigység, a rosszindulat, akik úgy gondolkodnak még mindig, dögöljön meg a szomszéd tehene is! Akik nem tudnak felmutatni semmit a saját kis életükben és ezért rá vannak kattanva mindenkire, másokra, hogy saját fontosságukat saját maguk előtt bizonyítsák. Azt hiszik, ettől lesznek valakik... Hát, ez is lehet egy életcél... :))) Pedig a bírálat 80%-ban arról szól mindig, aki adja. Még csak észre sem veszi! Hogy is vehetné, amikor azt nézi, mi mászik, ahelyett, hogy azt nézné, mi repül? Sarat keres a mézesbödönben, hiszen csakis ezt láthatja meg, mert erre van beállva beszűkült csőlátása.Pedig már 2009-et írunk, és bizony sok víz folyt le a Dunán a neandervölgyi ősember kihalása óta.Humánus, emberséges társadalomban kellene élnünk, ahol a világ legtermészetesebb dolga az EMK, azaz az erőszakmentes kommunikáció, egymás tisztelete és segítése.Valójában viszont úgy tűnik, egyesek még messze vannak ettől.Bizony, amikor igazságtalanság éri az embert, csak végig kell gondolni, tőle okosabb embertől jött-e a kritika, vagy pedig egy értelmi- és intlelligenciaszintben alacsonyabb szinten lévőtől."Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára." Szóval, a kritika jó dolog! Tanulhatunk belőle, vagy pedig nem vesszük magunkra, mert tudjuk, hogy a kritizáló személy személyiségfejlettségi szintjén még ott tart, hogy nem meri önmaga előtt sem felvállalni saját felelősségét. Ugyanis egy fejlett személyiség sohasem másokban kutakodik, hanem önmagát fejleszti. Ez különbözteti meg az alacsonyrendűektől. Jól tudja, hogy ami hibát másban lát, akkor azzal saját magán kell dolgoznia, hiszen rezonál rá. Hát ezért nem kell vele foglalkozni.És ez így van! Vannak ilyenek, vannak olyanok. Kaptam egy emailt ezzel az aláírással:
Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!Nekem nagyon tetszik! Te hogy vagy vele?
2009. január 12., hétfő
A FENÉBE!!!

Idáig minden ok.
Akkor, miért a cím?
No, ha elolvassátok az alábbiakat, rájöttök...
James Lovelock: Vége az emberi civilizációnak?
2009. január 02.
Gaia-elmélet megalkotója szerint a klíma-egyensúly végleg felborult, a Föld menthetetlen.
James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás útjára lépett, és ez az út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami az eddigi prognózisokban szerepelt.
A kutató szerint nem tehetünk semmit, a kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember halálával is járhat.
Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a szavára az egész világon figyelnek. A 90-es években az ózonlyuk kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem az a tudományos elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos gondolkodás kialakulására.
A Gaia-hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (az élőlények és az élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik, mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy bolygó-méretű élőlény.
Az elméletbe sokminden belefér - akár az is, hogy a Föld "immunrendszere" elpusztítja azokat az organizmusokat (praktikusan az emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti. A közvéleményben azonban inkább csak az csapódott le a gondolatból, hogy a bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb lett volna, ha azt ismeri fel az emberi társadalom, hogy őt magát kell megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).
Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott 4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt 2020-ra a szárazságok és az extrém időjárási jelenségek hétköznapivá válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig Bagdadéhoz válik hasonlóvá.
A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz az elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, az éhínség és a járványok tömegessé válásával, az életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra a jelenlgi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra (Kanadába, Izlandra, Skandiáviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.
A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.
James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt, amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója munkahelyén, és elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Öt, egymástól független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének a klíma-egyensúly felborítására.
Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve az óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.
Minden változás ugyanabba az irányba mutat, és a hatás már jócskán meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi ereje jóval nagyobb, mint az ember beavatkozási képessége.
A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan óvatosak. Az IPCC jelentésében például az szerepel, hogy Grönland jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma ismert adatok alapján akár 2030-ra is megtörténhet. Ugyanilyen pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: az IPCC 2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására legfeljebb 60 centiméteres víszszint-emelekedést jósol, miközben a sarki jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva - 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.
A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is. A gyorsuló melegedés és szárazodás miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek nagyrészt elpusztulnak (így széndioxid-megkötő képességük lecsökken), az "örökké fagyott" területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid).
Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett, egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.
A tudós végkövetkeztetése, hogy "fenntartható növekedésről" értelmetlen beszélni, inkább a "fenntartható visszavonulásra", vagyis az emberi élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk. -Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az állatvilágal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede, jóval több, mint amit például a légiforgalom okoz.
Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt. Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató. Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne "fenntartható fejlődést", hanem "vért, verítéket és könnyeket" ígérjenek a jövőre nézve. -Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük értelmesen beszélni - állítja a tudós.
Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi, a Föld által még tolerálható szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre.
Lovelock úgy véli, a világ nagy része számára csak az első alternatíva létezik !
( indexveszprem.hu cikk - Forrás: népszabadsag online )
2009. január 5., hétfő
DÖBBENET!
No, ez nem éppen vidám hír. Viszont meglepő, és mellbevágó. Ilyesmi, itt, a szomszédban, nem is olyan régen?
A cikket kedvenc levelezőlistámon kaptuk egyik társunktól. Most küldte, nyilván ő is most bukkant rá, az adatokból azonban kitűnik, az esemény immár 3 éves. Mégsem tudunk sem róla, sem előzményeiről...
MEGEMLÉKEZÉS A CIGÁNY RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉRŐL
A múlt héten Bukarestben a romániai cigány szervezetek és a civil társadalom képviselői közös felvonulással emlékeztek meg egy rossz emlékű, mégis szinte ismeretlen jelenség, a cigány rabszolgaság felszámolásáról.
A bukaresti Egyetem tér
Épp 150 éve – 1856. február 20-án – törölte el Barbu Ştirbey fejedelem végleg Havasalföldön a cigányok rabszolgaságát. Ezzel pont került egy több évtizedes folyamat végére, amely során a két dunai fejedelemségben – Moldvában és Havasalföldön – kb. negyedmillió cigány nyerte el szabadságát.
Az egykori rabszolgák leszármazottainak „Menete a szabadság felé" áthaladt a román főváros központján, és koszorút helyezett Mihail Kogălniceanu Bukarest központjában álló szobrához. (Kogălniceanu írta alá miniszterelnökként a cigányok felszabadításáról rendelkező határozatot). Ezt követően az Egyetem tér érintésével a Patriarkátus elé vonultak, ahol átadtak egy memorandumot, amelyben a román ortodox egyház hivatalos állásfoglalását kérik a cigány rabszolgaság kérdésében, valamint hogy a gesztust szociális, kárpótlás jellegű akciók is kísérjék. A rendezvény cigányzenével záródott.
A romák parlamenti képviselője, Nicolae Păun kifejtette, hogy az 1856-os felszabadítás csupán az intézményesített rabszolgaságból a szociális rabságba való átmenetet jelentette, az pedig mindmáig tart. A képviselő rámutatott, hogy a médiában gyakran előforduló, luxusautós, felékszerezett és palotákban lakó cigányok képe elhomályosítja azt a tényt, hogy a legtöbb roma nagyon rossz körülmények között él. „Legalább egymillió szociális rabszolgánk van", mondta Păun, és azzal vádolta a román államot, hogy nem ismeri el azokat a hibákat, amelyeket a múltban követett el cigány nemzetiségű polgárai ellen. A képviselő szimbolikusan több „felszabadítási bizonyítványt" is kiosztott – a 150 évvel ezelőtti törvénykezési aktusra utalva –, ő maga kapta az 1. számút.
Constantin Bălăceanu-Stolnici akadémikus elismerte, hogy az ő családja is – csakúgy, mint a többi bojárcsalád – rendelkezett cigány rabszolgákkal. Az akadémikus ezért bocsánatot kért, bár az ősei már 1835-ben önszántukból felszabadították saját rabszolgáikat.
A cigányok a dunai fejedelemségekben
Sir Angus Fraser a cigányok történetéről írt munkájában rámutat, hogy a cigányok már megjelenésük, a 14-15. század fordulója óta egyfajta alávetettségben éltek a dunai fejedelemségekben – valahol a rabszolgaság és a jobbágyság között. A cigányok birtoklása eleinte ugyan az adójuk feletti rendelkezést jelentette, de ez idővel közvetlenül az adózók feletti rendelkezéssé változott, mivel a cigány alattvalók a gazdaság egyre értékesebb szereplőivé váltak. A patkolókovácsok, lakatosok és bádogosok vándorlását épp rabszolgasorba vetésükkel korlátozták.
A cigányság helyzete a 19. században sem nagyon különbözött a négy évszázaddal korábbitól. A birtokos alapján három nagyobb csoportjuk létezett: a korona tulajdonába tartozók (ţigani domneşti), a kolostorok birtokában lévők (ţigani mănăstireşti) és a bojárok rabszolgái (ţigani boiereşti). A két román fejedelemségben a 19. század derekán hozzávetőlegesen 250 ezer cigány élt, a lakosságnak vagy 7 százalékát alkották. Társadalmi helyzetük az amerikai rabszolgákéra emlékeztetett, gazdáik akár meg is ölhették őket, a fegyelemsértést pedig kegyetlenül megtorolták. Mihail Kogălniceanu egyik munkájában beszámol róla, hogy gyerekként Iaşi-ban, Moldva fővárosában, láncra vert, nyakörvet viselő cigányokat látott, akiket családtagjaktól elszakítva, barmok módjára adtak-vettek. A kép a polgárháború előtti Egyesült Államokat vagy Brazíliát idézi.
A cigányok felszabadítására tett első kísérletek már a román fejedelemségek orosz megszállásának idejéből – az 1820-as évekből – származnak, de egyelőre sikertelennek bizonyultak. Az 1830-40-es években, a Párizsból hazatérő, a nyugat-európai felvilágosodás szellemiségét magukkal hozó fiatal bojárok és értelmiségiek hatására azonban a körülmények gyökeresen megváltoztak. Bár eleinte a cigány rabszolgaság kérdése a reformerek törekvéseinek csupán a perifériáján helyezkedett el, az abolicionizmus eszméje fokozatosan mégis egyre jobban terjedt. Egy svájci értelmiségi, aki sokáig élt Moldvában, a következő kérdést szegezte a román társadalomnak: „Merészelitek-e valaha is a civilizált népek közé sorolni magatokat, amíg az egyik hírlapotokban az olvasható, hogy fiatal cigányleány eladó?" A rabszolgaság intézményét az ortodox egyházból is számos bírálat érte, annak ellenére, hogy a kolostorok sok cigányt birtokoltak, így azok az állapot fenntartásában voltak érdekeltek. A jég azonban fokozatosan megtört. Alexandru Ghica havasalföldi vajda 1837-ben 4000, a korona birtokába tartozó cigánycsaládot szabadított fel és telepített le. Moldvában az 1840-es években felszabadították először a fejedelmi, majd a kolostori tulajdonba tartozó cigány rabszolgákat. Havasalföldön 1847-ben rendelték el az egyházi rabszolgák felszabadítását. Komoly lökést adtak az abolicionista mozgalomnak az 1848-as események, valamint a Habsburg Birodalomban végbement jobbágyfelszabadítás is. Az összes cigány rabszolga felszabadítása – a reformerek törekvései és az európai közvélemény figyelme ellenére – azonban még évekig elhúzódott. A bojárok még az 1850-es években is ragaszkodtak rabszolgáikhoz. Végül Gigore Ghica, Moldva fejedelme 1855-ben törölte el „a barbár társadalom megalázó maradványának" nevezett rabszolgaságot, örökre megtiltva az emberkereskedelmet. A cigányok felszabadítása kártérítéssel ment végbe, a bojárok meghatározott összeget kaptak volt rabszolgáikért. Havasalföldön néhány hét múlva, 1856-ban született meg a felszabadításról szóló döntés.
Vándorló cigányok (1837) - forrás:wikipedia
A cigányság jelentős része még napjainkban is a társadalom perifériáján él – nem csak Romániában. Egy nemrég közzétett – a múlt évre vonatkozó – Európa tanácsi jelentés rámutatott, hogy Romániában továbbra is diszkrimináció sújtja a romákat. Jóllehet említést tesz a törvénykezésben végbement pozitív lépésekről is, a jelentés szerint a romákat hátrányos megkülönböztetés éri a munkaerőpiacon, az oktatáshoz való hozzáférésben, valamint a nyilvános helyeken, de gyakran vannak kitéve rendőri erőszaknak is. Bírálat érte a román médiát és a kormányzatot is, mivel az nem tett komolyabb lépéseket a helyzet javítása érdekében. A jelentés felrótta azt is, hogy még csak kevés valósult meg a négy évvel ezelőtt kitűzött program céljaiból, és hogy a diszkrimináció elleni harc továbbra is ismeretlen a szélesebb közvélemény számára. A romániai kutatók jelenleg 1-1,5 millióra teszik a romák számát az országban, de vannak, akik ennek a duplájáról, több mint 2 millió főről beszélnek.
Forrás: Adevărul, România Liberă, Jurnalul Naţional, Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris, Budapest, 1996., Viorel Achim: Cigányok a román történelemben. Osiris, Budapest, 2001.
Szerző: Zahorán Csaba
A cikket kedvenc levelezőlistámon kaptuk egyik társunktól. Most küldte, nyilván ő is most bukkant rá, az adatokból azonban kitűnik, az esemény immár 3 éves. Mégsem tudunk sem róla, sem előzményeiről...
MEGEMLÉKEZÉS A CIGÁNY RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉRŐL
A múlt héten Bukarestben a romániai cigány szervezetek és a civil társadalom képviselői közös felvonulással emlékeztek meg egy rossz emlékű, mégis szinte ismeretlen jelenség, a cigány rabszolgaság felszámolásáról.
A bukaresti Egyetem tér
Épp 150 éve – 1856. február 20-án – törölte el Barbu Ştirbey fejedelem végleg Havasalföldön a cigányok rabszolgaságát. Ezzel pont került egy több évtizedes folyamat végére, amely során a két dunai fejedelemségben – Moldvában és Havasalföldön – kb. negyedmillió cigány nyerte el szabadságát.
Az egykori rabszolgák leszármazottainak „Menete a szabadság felé" áthaladt a román főváros központján, és koszorút helyezett Mihail Kogălniceanu Bukarest központjában álló szobrához. (Kogălniceanu írta alá miniszterelnökként a cigányok felszabadításáról rendelkező határozatot). Ezt követően az Egyetem tér érintésével a Patriarkátus elé vonultak, ahol átadtak egy memorandumot, amelyben a román ortodox egyház hivatalos állásfoglalását kérik a cigány rabszolgaság kérdésében, valamint hogy a gesztust szociális, kárpótlás jellegű akciók is kísérjék. A rendezvény cigányzenével záródott.
A romák parlamenti képviselője, Nicolae Păun kifejtette, hogy az 1856-os felszabadítás csupán az intézményesített rabszolgaságból a szociális rabságba való átmenetet jelentette, az pedig mindmáig tart. A képviselő rámutatott, hogy a médiában gyakran előforduló, luxusautós, felékszerezett és palotákban lakó cigányok képe elhomályosítja azt a tényt, hogy a legtöbb roma nagyon rossz körülmények között él. „Legalább egymillió szociális rabszolgánk van", mondta Păun, és azzal vádolta a román államot, hogy nem ismeri el azokat a hibákat, amelyeket a múltban követett el cigány nemzetiségű polgárai ellen. A képviselő szimbolikusan több „felszabadítási bizonyítványt" is kiosztott – a 150 évvel ezelőtti törvénykezési aktusra utalva –, ő maga kapta az 1. számút.
Constantin Bălăceanu-Stolnici akadémikus elismerte, hogy az ő családja is – csakúgy, mint a többi bojárcsalád – rendelkezett cigány rabszolgákkal. Az akadémikus ezért bocsánatot kért, bár az ősei már 1835-ben önszántukból felszabadították saját rabszolgáikat.
A cigányok a dunai fejedelemségekben
Sir Angus Fraser a cigányok történetéről írt munkájában rámutat, hogy a cigányok már megjelenésük, a 14-15. század fordulója óta egyfajta alávetettségben éltek a dunai fejedelemségekben – valahol a rabszolgaság és a jobbágyság között. A cigányok birtoklása eleinte ugyan az adójuk feletti rendelkezést jelentette, de ez idővel közvetlenül az adózók feletti rendelkezéssé változott, mivel a cigány alattvalók a gazdaság egyre értékesebb szereplőivé váltak. A patkolókovácsok, lakatosok és bádogosok vándorlását épp rabszolgasorba vetésükkel korlátozták.
A cigányság helyzete a 19. században sem nagyon különbözött a négy évszázaddal korábbitól. A birtokos alapján három nagyobb csoportjuk létezett: a korona tulajdonába tartozók (ţigani domneşti), a kolostorok birtokában lévők (ţigani mănăstireşti) és a bojárok rabszolgái (ţigani boiereşti). A két román fejedelemségben a 19. század derekán hozzávetőlegesen 250 ezer cigány élt, a lakosságnak vagy 7 százalékát alkották. Társadalmi helyzetük az amerikai rabszolgákéra emlékeztetett, gazdáik akár meg is ölhették őket, a fegyelemsértést pedig kegyetlenül megtorolták. Mihail Kogălniceanu egyik munkájában beszámol róla, hogy gyerekként Iaşi-ban, Moldva fővárosában, láncra vert, nyakörvet viselő cigányokat látott, akiket családtagjaktól elszakítva, barmok módjára adtak-vettek. A kép a polgárháború előtti Egyesült Államokat vagy Brazíliát idézi.
A cigányok felszabadítására tett első kísérletek már a román fejedelemségek orosz megszállásának idejéből – az 1820-as évekből – származnak, de egyelőre sikertelennek bizonyultak. Az 1830-40-es években, a Párizsból hazatérő, a nyugat-európai felvilágosodás szellemiségét magukkal hozó fiatal bojárok és értelmiségiek hatására azonban a körülmények gyökeresen megváltoztak. Bár eleinte a cigány rabszolgaság kérdése a reformerek törekvéseinek csupán a perifériáján helyezkedett el, az abolicionizmus eszméje fokozatosan mégis egyre jobban terjedt. Egy svájci értelmiségi, aki sokáig élt Moldvában, a következő kérdést szegezte a román társadalomnak: „Merészelitek-e valaha is a civilizált népek közé sorolni magatokat, amíg az egyik hírlapotokban az olvasható, hogy fiatal cigányleány eladó?" A rabszolgaság intézményét az ortodox egyházból is számos bírálat érte, annak ellenére, hogy a kolostorok sok cigányt birtokoltak, így azok az állapot fenntartásában voltak érdekeltek. A jég azonban fokozatosan megtört. Alexandru Ghica havasalföldi vajda 1837-ben 4000, a korona birtokába tartozó cigánycsaládot szabadított fel és telepített le. Moldvában az 1840-es években felszabadították először a fejedelmi, majd a kolostori tulajdonba tartozó cigány rabszolgákat. Havasalföldön 1847-ben rendelték el az egyházi rabszolgák felszabadítását. Komoly lökést adtak az abolicionista mozgalomnak az 1848-as események, valamint a Habsburg Birodalomban végbement jobbágyfelszabadítás is. Az összes cigány rabszolga felszabadítása – a reformerek törekvései és az európai közvélemény figyelme ellenére – azonban még évekig elhúzódott. A bojárok még az 1850-es években is ragaszkodtak rabszolgáikhoz. Végül Gigore Ghica, Moldva fejedelme 1855-ben törölte el „a barbár társadalom megalázó maradványának" nevezett rabszolgaságot, örökre megtiltva az emberkereskedelmet. A cigányok felszabadítása kártérítéssel ment végbe, a bojárok meghatározott összeget kaptak volt rabszolgáikért. Havasalföldön néhány hét múlva, 1856-ban született meg a felszabadításról szóló döntés.
Vándorló cigányok (1837) - forrás:wikipedia
A cigányság jelentős része még napjainkban is a társadalom perifériáján él – nem csak Romániában. Egy nemrég közzétett – a múlt évre vonatkozó – Európa tanácsi jelentés rámutatott, hogy Romániában továbbra is diszkrimináció sújtja a romákat. Jóllehet említést tesz a törvénykezésben végbement pozitív lépésekről is, a jelentés szerint a romákat hátrányos megkülönböztetés éri a munkaerőpiacon, az oktatáshoz való hozzáférésben, valamint a nyilvános helyeken, de gyakran vannak kitéve rendőri erőszaknak is. Bírálat érte a román médiát és a kormányzatot is, mivel az nem tett komolyabb lépéseket a helyzet javítása érdekében. A jelentés felrótta azt is, hogy még csak kevés valósult meg a négy évvel ezelőtt kitűzött program céljaiból, és hogy a diszkrimináció elleni harc továbbra is ismeretlen a szélesebb közvélemény számára. A romániai kutatók jelenleg 1-1,5 millióra teszik a romák számát az országban, de vannak, akik ennek a duplájáról, több mint 2 millió főről beszélnek.
Forrás: Adevărul, România Liberă, Jurnalul Naţional, Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris, Budapest, 1996., Viorel Achim: Cigányok a román történelemben. Osiris, Budapest, 2001.
Szerző: Zahorán Csaba
Címkék:
1856,
akadémikus,
Bukarest,
cigány,
egyház,
felszabadítás,
havasalföld,
ortodox,
rabszolga,
román,
svájc,
szabadság,
szociális,
vajda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)