Szomorú...

Sokan, nagyon sokan mennek el örökre... Köztük, nagyjaink. Döbbenetes látni, megélni, hogy akik vidámabbá, szebbé, teljesebbé, okosabbá tették az életünk... nos, ők is csak halandó emberek. Bár, már önmegában ez is baj. A halandó. Tudjuk, természetes. Tudjuk, az élet rendje. És, mégis... sosem fogjuk igazából negszokni, elfogadni. Én is írtam pár szomorú emlékezést. Emlékezést olyanokról, akik az élet különböző területein, nagyot alkottak, s már nincsenek köztünk.
Popper Péter még hetven éves sem volt... Mikola Klára februárban hunyta le örökre a szemét. Még csak a negyvenhetedik életévében járt.... Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészünk, Körmendi János 81. éves volt, mikor, 2008-ban, itthagyott minket. Ma is hiányzik. Szintén a 2008-as év vesztesége volt Zoltán Béla, a Benkó Dixieland Band együttes trombitásának halála. Ugyanabban az évben, 2008 movemberének végén halt meg Flipper Öcsi. Ő még csak 46 éves volt! A szomorú esemény kapcsán, -pl., a Képes Újság megemlékezéséhez-, kollégájával és barátjával,a legifjabb Járóka Sándorral (Djaroka) készítettem interjút. Aki, nem sokkal zenérsztársa előtt, édesapját, a híres prímást vesztette el. Mégis, az apa számára, ez talán megváltásnak tekinthető, hisz évek óta kómában feküdt. Egyáltalában nem volt idős. De az, hogy tavaly, a 38 éves fia is követi... az tényleg döbbenetes.
Daróczi Dávid is fiatalon, tragikus körülmények közt, hirtelen hagyott itt minket.
Nagyon hiányzik Kishonti Ildikó, fiatalon távozott Albert Györgyi...
Ha a korábbi éveket nézzük: Dargay Attila, Gerald Durrell, Simándi József, Shütz Ila, Cserháti Zsuzsa, Tolnay Klári... s ahogy megyünk visszafelé az időben, gyarapszik a sor. Nem gyarapítom... emlékszem.
Mert, csak egyet tehetünk: őrizzük emléküket, örökségüket.