AZ ÉLET HUMORA...

A múltkor azt ígértem, legközelebb csak valami vidám témával jövök. Elég volt a bajokból, kellemetlenségekból, tragédiákból!
Egy kedves, viccesnek tűnő levelet kaptam, de az a helyzet, hogy ez tulajdonképpen színigaz... Vagyis, az élet humora! Bizony, így van ez jól, ha tudunk nevetni önmagunkon, nehézségeinken, "kínlódásainkon" is! :o)


SZÓVAL: MINDEN SORA IGAZ!
... AVAGY: A NŐK ÉS A NYILVÁNOS WC

Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a wcülőkét wcpapírral, majd ezt követően kis darab wcpapírkákat tett az ülőke teljes felületére.

Végül megtanította: "Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre".

Ezt követően megtanította "a pózt", azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj, és ne is érj hozzá a felületéhez.

"A Póz" megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.

Amikor el "KELL" menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz., mosolyogva, kedvesen, és látod, ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy "behugyozom".

Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy "ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább".

Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.

Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.

Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a taskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el, olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, de a nagy részét nem is használod, de mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.

De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad "a pózba". Micsoda megkönnyebbülés!!!... Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni, mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed, amely tartja az ajtót kinyújtva és egy 5 kilós táska a nyakadban.
Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél, nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: "sose ülj rá a nyilvános vécékre", ezért úgy maradsz "a pózban" remegő lábakkal.

De jaj. egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!

Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes "pózt".

OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget, és inkább elkezded keresni a wcpapírt, de a k. életbe!!!

Üres, nincs papír (mindig üres)! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz, hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni, muszáj elengedni.

És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal, miközben
kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.
Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már majdnem szétrobbant.

Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.

És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem, és hát valljuk be, "nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen"... Már teljesen ki vagy merülve mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a wc-t.

Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság, és addig érintgeted, amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a notre-dame-i toronyőr púposa lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.
A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni, és kimész.

Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.

Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfi vécébe, kijött és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.

"Miért voltál bent ilyen sokáig?" - kérdezi az idióta.

És csak ennyit válaszolsz: "Sokan voltak".

Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papírzsebkendőt az ajtó alatt, és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a "pózt" és a méltóságodat.

Köszönöm mindazoknak akik, voltatok velem mosdóban és voltatok fogasok vagy tartottátok az ajtót!!!...
De ez az írás minden olyan férfinak is szól aki eddig nem értette, miért mennek a nők egyszerre vécére. Íme a válasz.

:o))

Megsértődni? Soha!

Ez alapelvem.
Mert, mi értelme lenne? Bántani, piszkálni akarnak? Figyelemre sem méltó az illető, az,a mit mond, nem, hogy még érzelmet is pazaroljunk rá. Maximum jól ki lehet nevetni az ostobaságáért...
Jószándékkal mondanak valamit? Bírálnak, netán? A szándék a lényeg! Ha okos a tanács, ha tetszik a felvetés, érdelemes elgondolkodni rajta. egyebekben pedig nem szabad elfelejteni, hoyg ahány ember, anyni féle vélemény, ízlés, apró nüansz! ha vvalaki úgy találja, nem az övének megfelelőa tiéd, és jó szándékból, előnyödre szeretne változtatni, szóvá teszi. Dícséretes ez tőle, amit mond, megfontolandó. Miért kéne hát megsértődni?

No, ebből a felállásból örömmel üdvözöltem ma Kassai Csilla egy cikkét, melyből alább idézek:

Az okos ember sohasem sértődik meg...
Kassai Csilla - 2009.01.17 16:07
Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára. Valamint: Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!
A Kritikáról Dale Carnegie azt tartja, hogy álruhába öltöztetett bók. Amikor kritikát kapunk, célszerű átgondolni, vajon mi motiválhatja azt, aki adja?Gyakran azok kritizálnak, akik képtelenek örülni mások sikerének, akiket majd szétvet a sárga irigység, a rosszindulat, akik úgy gondolkodnak még mindig, dögöljön meg a szomszéd tehene is! Akik nem tudnak felmutatni semmit a saját kis életükben és ezért rá vannak kattanva mindenkire, másokra, hogy saját fontosságukat saját maguk előtt bizonyítsák. Azt hiszik, ettől lesznek valakik... Hát, ez is lehet egy életcél... :))) Pedig a bírálat 80%-ban arról szól mindig, aki adja. Még csak észre sem veszi! Hogy is vehetné, amikor azt nézi, mi mászik, ahelyett, hogy azt nézné, mi repül? Sarat keres a mézesbödönben, hiszen csakis ezt láthatja meg, mert erre van beállva beszűkült csőlátása.Pedig már 2009-et írunk, és bizony sok víz folyt le a Dunán a neandervölgyi ősember kihalása óta.Humánus, emberséges társadalomban kellene élnünk, ahol a világ legtermészetesebb dolga az EMK, azaz az erőszakmentes kommunikáció, egymás tisztelete és segítése.Valójában viszont úgy tűnik, egyesek még messze vannak ettől.Bizony, amikor igazságtalanság éri az embert, csak végig kell gondolni, tőle okosabb embertől jött-e a kritika, vagy pedig egy értelmi- és intlelligenciaszintben alacsonyabb szinten lévőtől."Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára." Szóval, a kritika jó dolog! Tanulhatunk belőle, vagy pedig nem vesszük magunkra, mert tudjuk, hogy a kritizáló személy személyiségfejlettségi szintjén még ott tart, hogy nem meri önmaga előtt sem felvállalni saját felelősségét. Ugyanis egy fejlett személyiség sohasem másokban kutakodik, hanem önmagát fejleszti. Ez különbözteti meg az alacsonyrendűektől. Jól tudja, hogy ami hibát másban lát, akkor azzal saját magán kell dolgoznia, hiszen rezonál rá. Hát ezért nem kell vele foglalkozni.És ez így van! Vannak ilyenek, vannak olyanok. Kaptam egy emailt ezzel az aláírással:
Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!Nekem nagyon tetszik! Te hogy vagy vele?