Szomorú...

Sokan, nagyon sokan mennek el örökre... Köztük, nagyjaink. Döbbenetes látni, megélni, hogy akik vidámabbá, szebbé, teljesebbé, okosabbá tették az életünk... nos, ők is csak halandó emberek. Bár, már önmegában ez is baj. A halandó. Tudjuk, természetes. Tudjuk, az élet rendje. És, mégis... sosem fogjuk igazából negszokni, elfogadni. Én is írtam pár szomorú emlékezést. Emlékezést olyanokról, akik az élet különböző területein, nagyot alkottak, s már nincsenek köztünk.
Popper Péter még hetven éves sem volt... Mikola Klára februárban hunyta le örökre a szemét. Még csak a negyvenhetedik életévében járt.... Kossuth- és Jászai Mari-díjas művészünk, Körmendi János 81. éves volt, mikor, 2008-ban, itthagyott minket. Ma is hiányzik. Szintén a 2008-as év vesztesége volt Zoltán Béla, a Benkó Dixieland Band együttes trombitásának halála. Ugyanabban az évben, 2008 movemberének végén halt meg Flipper Öcsi. Ő még csak 46 éves volt! A szomorú esemény kapcsán, -pl., a Képes Újság megemlékezéséhez-, kollégájával és barátjával,a legifjabb Járóka Sándorral (Djaroka) készítettem interjút. Aki, nem sokkal zenérsztársa előtt, édesapját, a híres prímást vesztette el. Mégis, az apa számára, ez talán megváltásnak tekinthető, hisz évek óta kómában feküdt. Egyáltalában nem volt idős. De az, hogy tavaly, a 38 éves fia is követi... az tényleg döbbenetes.
Daróczi Dávid is fiatalon, tragikus körülmények közt, hirtelen hagyott itt minket.
Nagyon hiányzik Kishonti Ildikó, fiatalon távozott Albert Györgyi...
Ha a korábbi éveket nézzük: Dargay Attila, Gerald Durrell, Simándi József, Shütz Ila, Cserháti Zsuzsa, Tolnay Klári... s ahogy megyünk visszafelé az időben, gyarapszik a sor. Nem gyarapítom... emlékszem.
Mert, csak egyet tehetünk: őrizzük emléküket, örökségüket.

Történt egy, s más...

...amióta utoljára írtam. Mást ne mondjak, az egész országot lázban tartó, s a pártoskodás révén jó előre sokakat egymásnak ugrasztó szavazás is lezajlott. Beköszöntött a tavasz, bár más, mint lenni szokott. Hűvös. Olyan... angolos...most is esik... Nem baj, amit akartam, éppen elültettem, még, a délutáni derült időben.
De, nem erről akartam mesélni. Elvégre, arra ott a másik blogom...
Volt viszont részem néhány érdekes dologban, mondhatnám, inkább, kedves élményben.
Ismét megtapasztaltam, hogy milyen az igazi anyai szeretet.
Húsvétkor, gyanútlanul, sikerült olyasmit tennünk, amitől az érzékenyebb lelkek, s s tán gyomrok, kissé felbolydulnak... de, nem kell aggódni... kalandnak jó volt.
Spórolós tippeket adtam, és kaptam, sőt, még a régi falvédőkről is eszmét cseréltünk.
Egy kedves történet, Bajkó Kati Gomba kalandja a eszembe juttatta saját hasonló élményemet, ami jó régen esett meg, de máig emlékezetes, nevezetesen, az én gomba pánikomat
Az egészben, egyébként az a legszebb, hogy Katinak meg az én, imént már említetet húsvéti kalandomról ugrott be ez a gombás dolog...
:o)
No, egyelőre ennyit. Akit érdekelnek a sztorik, a címekre kattintva úgyis épp elég olvasnivalót talál, még akkor is, ha én most, nem voltam valami bőbeszédű.

MACSKALANDOK...

Mint tudjuk, a családban mindig a macska az úr...


No, szóval, hát, ugye, ő nem az én nevelésem, öntudatos, okos, határozott (nem mintha az én nevelésem nem bírna e jellemzőkkel, példa rá Szasa és Negró). Viszont nem annyira "anyás" és "babás". Némiképp hobó. Valószínűleg megszokta, hogy magának kell magáról gonoskodnia, s hogy ő önmaga ura.
Na, azért, arra persze volt esze, hogy ezen változtasson, nyilván azért sétált be a házba.Kitűnő érzékkel. Persze, hogy szeretettel fogadtuk! Röpke négy hónap alatt nem csak az épületet, a szobákat, de az ágyakat is bevette,a szívünkről már nem is beszélve. Az a legkevesebb, hogy a nem épp bőséges anyagiakból közel húszezer volt az egészségügyi generálja: (ivartalanítás, mikrochip, kombinált fertőző betegségek és veszettség ellen való oltás, bolhairtók) sokkal kínosabb, hogy "gazdija cicája". Vagyis, sok tekintetben, oylan mint én: roppant zombi, ha álmából felverik. Ha meg egyszer zombi, akkor morcos is. A kevésbé kínos, ha szeretnél bejutni valahogyan a saját ágyadba, de sehogyan sem tudsz, mert a közepén terpeszkedik egy önnön méretének kb háromszorosára, kéjesen elnyújtódzó, igen csinos macsek. Az ember egy darabig mérlegeli, hogyan alakulhatna át gilisztává, bearaszolandó, avagy gumiemberként, milyen bicska poziciókban tölthetné a reggeleig hátralévő órákat éjszakai nyughelyének (??) negyednyi töredékén . Aztán, óvatosan, takaróstól megemeli, áthelyezi, simizi... olykor, szerencsés esetben a kis huligán közben fel sem ébred.
A kínosabb ennél, hogy szeret. Igen, szeret. Naná. Még szép. Hála Istennek. Ki kedvelné az egyoldalú kapcsolatokat, nem igaz? Csak, hát, ennek vannak bizonyos megnyilvánulásai. Nevezetesen, hogy a közeledben szeretne lenni. Konkrétabban, az öledben. Az íróasztal sarkáról egy szempillantás alatt odafurakszik, s a majdnem törökülésből félig levegőben lógó, vagy épp az asztalnak támasztott lábon elnyújtódzik. Gazdi persze, attól fogva, deréktól lefelé, moccanni sem mer. Szoborrá dermed. Viszasírja a fél órával előbbi pillanatokat, amikor is a cica az asztal sarkáról csak az írásba kibicelt bele, hatalmas sorközöket, vagy megfejthetetlen szavakat gyártva. Aztán, nincs mese, mozdulni kell, a láb már gémberedett. Lasan érzéketlen, hajlik lefelé, vele csúszik a percről percre mind súlyosabbnak tűnő, s valóságban csak kicsit lasabban, napról napra súlyosbodó cica. Fel kell ébreszteni, emelni, áthelyezni.. Na, ez az... ébresztés... Tiltakozás, morgás, fújás, mi több csúnya pofozkodós jelenet következik... Remélem, senki sem feltételezi rólam, hogy egy újjal is bántalmaznék egy cicát. Csak, úgy a miheztartás, és a pofonok elhelyezését ileltőleg, pontosításnként. Jól van na, szóval, a frászokat én kapom, tőle. Úgy kell nekem. Minek ébresztettem fel, nem igaz? Tök jogos.

A történet folytatódik... a hosszabb , teljes változat ITT olvasható

BOLDOG ÚJ ÉVET !!!

EZ NEM LEHET IGAZ!

Több írás is született már az ügyben... Bőhm Éva Irén (Csukóka) és én is írtam róla: elképesztő , tragikus események történtek, és történnek Dunakeszin. Egy szép, számos állat életetréül szolgáló, tőzeglápos területet semmisítettek meg, szinte teljesen. Utolsó, aprócska megmaradt darabkáját fenyegeti most nagy veszély. Be akarják építeni, parkolónak... A legszebb a dologban, hogy alapos információk szerint, a terület már védett volt, de a védettségének dokumentálása, hogy, hogy nem, eltűnt... sőt, egyes vélemények szerint, maga a terület is... egy szakértő (?) szerint ugyanis, kiszáradt részről van szó.... érdekes módon, a helyszínre érkezők, tavat láthatnak...




A tiltakozó szórólap


A természeti kincs, az élőhely megmentéséért többen összefogtak, összefogtunk. Most bárki segíthet, aki aláírja az ügy kivizsgálására vonatkozó kérvényt.

A kérésünk - amihez további aláírók csatlakozását várjuk - a következő:
Tisztelt Szabó Imre Miniszter Úr! Felkérjük, vizsgáltassa ki, hogyan szüntethette meg az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség 2009-ben a dunakeszi tőzeges láp természeti védettségét!

Ezen a linken érhető el:

Amikor én aláírtam 33 -an voltunk a listán. Én az 53.- lettem, s nevem nem jelent meg azonnal . Nem kell kétségbeesni hát, ha valaki az aláírás után azonnal nem látja viszont a nevét a listán. Felül írják is, az ellnőrzésre várni kell.

Kérlek, segíts, írd alá te is!

BAGOLY segítség...

Országos fülesbagoly felmérési programot indít a Nimfea természetvédelmi Egyesület, melyhez önkéntes segítőket is keresnek.
A témáról bővebben




A kép Zsoldos Márton természetfestő alkotása.
Blogja itt található.

Nem valami vidám...

Egy műsor, egy adás, két elszomorító momentum...

**************************

Tragikus tudatlanság - vagy csak egy apróság? A császár...

Bár a héten nem olyan érdekes, azért, bele-bele néztem a Vacsoracsatába. Amikor kiborultam, épp Császár Előd főzött.
No, szóval, szellemesen, nevéhez méltón, csupa császáros (császárszalonna, császármorzsa) fogásból hozta össze a menüt. Az előétel császárkörtés grillezett fetasajt volt... és, itt jön a bökkenő. Miként a műsorban szokás, a vendégeknek elküldte a menükáértyát. Ada, a műsorvezető (?) - azt hiszem, az, bocs, ha tévednék - nézi, nézegeti, és töpreng. Mi lehet ez? Mitől császár a császárkörte? Hisz olyan nem létezik... legalábbis, ő még sosem hallott olyat, hogy egy körte, az császárkörte lenne... ilyen nincs... igen, és ez a lány ugyan fiatal, de, azért húszon túl, és elvben, kulturált, értelmiségi...
Hogyan is szól a - rám szerencsére nem igaz - mondás? "Minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak?" Nos, akkor... minek nekünk felzárkóztatásra váró, iskolázatlan réteg, ha ilyen az értelmiségünk?
Félreértés ne essék, nem Adát hibáztatom. De, ha ilyesmi előfordulhat, ott valószínűleg óriási hibák vannak az életmódban, a tanrendben, a társadalmi körülményekben... Így lesz a látszólagos apróságból tragikus és kétségbeejtő jövőkép, sőt, jelenkép.
























A CSÁSZÁRKÖRTE
Származása ismeretlen.
A pomológiai munkák megegyeznek abban, hogy az egyik legrégibb körtefajta. Már a rómaiak előtt is ismerték Sementinum néven.
A világ minden táján ismert csemege gyümölcs. Érés ideje szept., okt.
Fája lassú növésű, korán és bőven termő, helyben és talajban nem válogat.
Birsen is termeszthető. Gyümölcsei tompa-széles tojásdadok, élénksárga színűek, napos oldaluk pirossal mosott.
Húsa szép fehér, olvadó, nem kövecses, bőlevű, édes, kellemes zamattal.
(Kertészeti lexikon szócikk részletek)




Kiakadtam - avagy: takarékos, zöld életmód, 2009, Magyarország

- lenne, valójában, az étel? A drága - ráadásul valóban a drágábbikból való - sajt?
Pechemre, néztem a Vacsoracsata e heti azon epizódját, melyben Császár Előd főzött. Ez a rész ugyanis kapásból két rendkvül szomorú, (ha tetszik, felháborító) momentummal is szolgált. ( itt a másik )
De, haladjunk sorjában... Ugye, az embert általában nem veti fel a pénz. Ha felveti, akkor is könnyedén el tudja költeni... Aztán, van a környezettudatosság. Ne legyen szemét, életromboló, ami használható, hasznostíható.
Elismerem, talán, nem a mi életmódunk az általános. Nálunk ugyanis természetes, hogy a fogkrémes, testápolós, hintőporos és hasonló flaskákat szétszedjük, elvágjuk, mikor üresnek tűnnek. Több, további használatra elegendő belevalót rejtget ugyanis ilyenkor még a belseje. A tejesdobozt pici vízzel még beleöblítem a kávémba, főzéskor a paradicsompürés dobozzal, ketchupos flakával történik ez. Ha van maradék kaja, azt esszük meg elsőre. Ha már öt napos a kifőtt tészta a hűtőben, és még mindig van belőle, akkor az megy az állatok kajájába, s ami olyasmi, ami már végképp, nekik sem kell, vagy ők hagyták meg, az ki, a bográcsoló hely mellé, a varjaknak és szarkáknak. Nem ragozom tovább, a lényeget, a szemléletet ez is tükrözi. Örülök, ha hasonlót tapasztalaok, és igyekszem is ezt a gyakorlatot menedzselni, hisz mindenkinek hasznos, de nem várok másoktól csodákat, tényleg...
Van viszont, ami engem is felháborít, sőt, megráz.
Szóval, Császár Előd főz, süt a kamerák előtt. Kellemes menüt hozott össze, a konyhája jó nagy, ám - szerintem - ronda, de a köténye (sárga zöld skótkockás) jópofa. Előd is jó fej mód kommentálja ételkészítés közben a tevékenységét. Aztán, elérkezik az előétel friss készítésének pillanata. A vendégek a pulton túl ülnek. Várják a grillezett fetát, ami most serpenyőben készül. Jó sokat belepakolt Előd, az olvadt sajt összefolyt. A vendégek kérnék, de "szakácsunk" nem adja. Nem jut eszébe felszeletelni, hisz látszanak az egyes darabok határai. De, az is lehet, nem akarja a verseny-vacsit bakival kezdeni, ez érthető. Ami azután következik, az azonban...
Elővesz újabb 5, jó ujjnyi vastag fetát. Most már egyenként fogja "grillezni". Ehhez azonban szükség van a serpenyőre, üresen. Tartalmát tehát, fesztelen mozdulattal, a szemetesbe üríti...

(kép: www.humusz.hu )