A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 11., hétfő

MACSKALANDOK...

Mint tudjuk, a családban mindig a macska az úr...


No, szóval, hát, ugye, ő nem az én nevelésem, öntudatos, okos, határozott (nem mintha az én nevelésem nem bírna e jellemzőkkel, példa rá Szasa és Negró). Viszont nem annyira "anyás" és "babás". Némiképp hobó. Valószínűleg megszokta, hogy magának kell magáról gonoskodnia, s hogy ő önmaga ura.
Na, azért, arra persze volt esze, hogy ezen változtasson, nyilván azért sétált be a házba.Kitűnő érzékkel. Persze, hogy szeretettel fogadtuk! Röpke négy hónap alatt nem csak az épületet, a szobákat, de az ágyakat is bevette,a szívünkről már nem is beszélve. Az a legkevesebb, hogy a nem épp bőséges anyagiakból közel húszezer volt az egészségügyi generálja: (ivartalanítás, mikrochip, kombinált fertőző betegségek és veszettség ellen való oltás, bolhairtók) sokkal kínosabb, hogy "gazdija cicája". Vagyis, sok tekintetben, oylan mint én: roppant zombi, ha álmából felverik. Ha meg egyszer zombi, akkor morcos is. A kevésbé kínos, ha szeretnél bejutni valahogyan a saját ágyadba, de sehogyan sem tudsz, mert a közepén terpeszkedik egy önnön méretének kb háromszorosára, kéjesen elnyújtódzó, igen csinos macsek. Az ember egy darabig mérlegeli, hogyan alakulhatna át gilisztává, bearaszolandó, avagy gumiemberként, milyen bicska poziciókban tölthetné a reggeleig hátralévő órákat éjszakai nyughelyének (??) negyednyi töredékén . Aztán, óvatosan, takaróstól megemeli, áthelyezi, simizi... olykor, szerencsés esetben a kis huligán közben fel sem ébred.
A kínosabb ennél, hogy szeret. Igen, szeret. Naná. Még szép. Hála Istennek. Ki kedvelné az egyoldalú kapcsolatokat, nem igaz? Csak, hát, ennek vannak bizonyos megnyilvánulásai. Nevezetesen, hogy a közeledben szeretne lenni. Konkrétabban, az öledben. Az íróasztal sarkáról egy szempillantás alatt odafurakszik, s a majdnem törökülésből félig levegőben lógó, vagy épp az asztalnak támasztott lábon elnyújtódzik. Gazdi persze, attól fogva, deréktól lefelé, moccanni sem mer. Szoborrá dermed. Viszasírja a fél órával előbbi pillanatokat, amikor is a cica az asztal sarkáról csak az írásba kibicelt bele, hatalmas sorközöket, vagy megfejthetetlen szavakat gyártva. Aztán, nincs mese, mozdulni kell, a láb már gémberedett. Lasan érzéketlen, hajlik lefelé, vele csúszik a percről percre mind súlyosabbnak tűnő, s valóságban csak kicsit lasabban, napról napra súlyosbodó cica. Fel kell ébreszteni, emelni, áthelyezni.. Na, ez az... ébresztés... Tiltakozás, morgás, fújás, mi több csúnya pofozkodós jelenet következik... Remélem, senki sem feltételezi rólam, hogy egy újjal is bántalmaznék egy cicát. Csak, úgy a miheztartás, és a pofonok elhelyezését ileltőleg, pontosításnként. Jól van na, szóval, a frászokat én kapom, tőle. Úgy kell nekem. Minek ébresztettem fel, nem igaz? Tök jogos.

A történet folytatódik... a hosszabb , teljes változat ITT olvasható

2009. július 31., péntek

LE VAGYOK SZARVA!


Az élet napos oldalán is olykor megjelennek az árnyak...



Tegnap, késő reggel.
Kedélyes, kellemes hangulat. Meghitt nyugalom.
Fekszem az ágyon, már ébren, csak úgy, henyélve, élvezve a kényelmet...ő is itt van velem. Hozzám simul. Úgy helyezkedik, hogy ujjaim a tarkóját érjék, és én lágyan simogatom. A kis pihék viszonozzák a cirógatást ujjaimon. Az élvezettől félig lehunyja a szemét... szeretem!
Az érzés, persze, kölcsönös. Tudom, sejtjeimben érzem, minden jel ezt mutatja. Így is indult... "Első látásra" ahogyan az meg van írva.
Némán élvezzük a csendes, együtt töltött pillanatokat, perceket. Jó ez a harmónia.
Aztán, lessan megmozdul. Fentről indul, és végighalad a testemen. A könnyű nyáriruha kicsit felcsúszott, csak csípőig fed, így még jobban érzem, kicsit csiklandós, mikor már a combomnál halad. Itt egy kicsit megáll, időzik... vajon...?
Egy furcsa, gyors mozdulat... és aztán, a melegség. A térdem fölött érzem, viszonylag nagy területen, majd tenyérnyin.

Na, igen... egy ekkora papagáj, bizony, már nagyot tud trottyolni!


**********
Hiába, az élet napos oldalán is olykor megjelennek az árnyak. Csak, éppen nincs jelentőségük és, legalább van min nevetni! ;o)
Apropó! A hmmm... melléktermék nem arról híres, hogy szerencsét hoz?

2009. március 30., hétfő

Megáll az idő - ÓRA ÁTÁLLÍTÁS, és a TUTI IDŐMÉRŐ

Na, megint piszok késő van, pedig tulajdonképpen nem is. Vagyis korábban van, csak késő... vagy, mi van? A "hullámos" óra nem hazudik.



Óráim seregéből, néhányan, egymás közt...
Ki szép, ki kedves, hangulatos és ajándék, ki pedig jó...
"Ő" vagyis az óra-zseni a pici, a bal sarokban...

- a fotó pár éve , egy cikk illusztrációjaként készült, azóta már öregedtek... mert, mint tudjuk, az idő nem áll meg :o)

***************************************** *********************************
Ébredek, ahogyan olykor szoktam hajnalban, a madarakra, és mielőtt az ilyenkor törvényszerű mód a másik oldalamra fordulnék, résnyire nyitott szemmel az órára pislantok. Miii??? Annyi lenne már? De, akkor, hogyhogy nincs sokkal világosabb? De a gondolat elúszik, újra szunya.
Ébredés.
Szó se róla, nem vagyok korán kelő, de azért, mindjárt 11? És nem is voltam fent soká... Mi van itt? Esős, borult idő, naná... Meg, az óra átállítás! Hát, persze!
Kínos emlékek villannak be, mikor anno totál elfelejtettem, és a szokásos 15-20 perc késésem helyet 75-80 perccel később érkeztem célomhoz...
Ilyesmi most már nem fordulhat velem elő! Itt az én immár megviselt, hű kis "vekkerem." Rádióhullámokon kapja a pontos időt. Pontos is, mindig. "Ő" tudja. Jól informált. A lakásban fellelhető számtalan óra össze vissza mutatja az időt, de, ha egészen pontos kell, akkor itt van ő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, vegyen egy hasonlót. Nem kell felhúzni - elemes- , és beállítani sem, hiszen - mint említettem - ő az okosabb e téren...
Persze, uralkodnia nem szabad! Mert mikor érezzük a legjobban magunkat? ha megáll kürültöttünk az idő... rosszabb időben, jó társaságban, jó könyvvel, a DVD előtt, vagy az infó özönnel szolgáló számítógépnél, jóban, a kertben.
Esős idő ide, vagy oda, megyek is ki!


ÉLETMÓD CIKKEK