EZ NEM LEHET IGAZ!

Több írás is született már az ügyben... Bőhm Éva Irén (Csukóka) és én is írtam róla: elképesztő , tragikus események történtek, és történnek Dunakeszin. Egy szép, számos állat életetréül szolgáló, tőzeglápos területet semmisítettek meg, szinte teljesen. Utolsó, aprócska megmaradt darabkáját fenyegeti most nagy veszély. Be akarják építeni, parkolónak... A legszebb a dologban, hogy alapos információk szerint, a terület már védett volt, de a védettségének dokumentálása, hogy, hogy nem, eltűnt... sőt, egyes vélemények szerint, maga a terület is... egy szakértő (?) szerint ugyanis, kiszáradt részről van szó.... érdekes módon, a helyszínre érkezők, tavat láthatnak...




A tiltakozó szórólap


A természeti kincs, az élőhely megmentéséért többen összefogtak, összefogtunk. Most bárki segíthet, aki aláírja az ügy kivizsgálására vonatkozó kérvényt.

A kérésünk - amihez további aláírók csatlakozását várjuk - a következő:
Tisztelt Szabó Imre Miniszter Úr! Felkérjük, vizsgáltassa ki, hogyan szüntethette meg az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség 2009-ben a dunakeszi tőzeges láp természeti védettségét!

Ezen a linken érhető el:

Amikor én aláírtam 33 -an voltunk a listán. Én az 53.- lettem, s nevem nem jelent meg azonnal . Nem kell kétségbeesni hát, ha valaki az aláírás után azonnal nem látja viszont a nevét a listán. Felül írják is, az ellnőrzésre várni kell.

Kérlek, segíts, írd alá te is!

LE VAGYOK SZARVA!

Az élet napos oldalán is olykor megjelennek az árnyak...



Tegnap, késő reggel.
Kedélyes, kellemes hangulat. Meghitt nyugalom.
Fekszem az ágyon, már ébren, csak úgy, henyélve, élvezve a kényelmet...ő is itt van velem. Hozzám simul. Úgy helyezkedik, hogy ujjaim a tarkóját érjék, és én lágyan simogatom. A kis pihék viszonozzák a cirógatást ujjaimon. Az élvezettől félig lehunyja a szemét... szeretem!
Az érzés, persze, kölcsönös. Tudom, sejtjeimben érzem, minden jel ezt mutatja. Így is indult... "Első látásra" ahogyan az meg van írva.
Némán élvezzük a csendes, együtt töltött pillanatokat, perceket. Jó ez a harmónia.
Aztán, lessan megmozdul. Fentről indul, és végighalad a testemen. A könnyű nyáriruha kicsit felcsúszott, csak csípőig fed, így még jobban érzem, kicsit csiklandós, mikor már a combomnál halad. Itt egy kicsit megáll, időzik... vajon...?
Egy furcsa, gyors mozdulat... és aztán, a melegség. A térdem fölött érzem, viszonylag nagy területen, majd tenyérnyin.

Na, igen... egy ekkora papagáj, bizony, már nagyot tud trottyolni!


**********
Hiába, az élet napos oldalán is olykor megjelennek az árnyak. Csak, éppen nincs jelentőségük és, legalább van min nevetni! ;o)
Apropó! A hmmm... melléktermék nem arról híres, hogy szerencsét hoz?