Kinek jó ez?

A napokban a tvben láttam egy hírt. A közismert, tehetős művész örökbefogadott volna egy halálos kórral ferőzött gyereket. nem tehetet. A törvények nem engedték emg, a sztár nem fleelt meg a követelménykenek...
vajon, jól van ez így?

Család, szerető légkör. Vitathatatlan, ez a legjobb környezet egy kisgyereknek. Ami pedig a jövőjét illeti, szép, vagy sem, egyértelmű, óriási előnnyel startol, akinek jó az anyagi háttere. Ha beteg lesz, - vagy már az - a lgkitűnöbb, akár külföldi orvosok segítségét veheti igénybe. Személyes tapasztalatok, könyvek, utazások... a legjobb iskolák, oktatók, nyugalmas, kellemes körülmények - mindez rendelkezésére áll.
Vannak, persze, akiknél már az elején elromlik valami. Alkoholizmus, nyomor, erőszak, elhanyagoltság... sok gyerek kerül intézetekbe. Régebben árvaháznak hívták ezeket, ma a többségnek élnek a szülei, csak éppen...
de, persze, akadnak intézetis árvák is.
Az örökbeadás szabályai szigorúak. Kötött, hogy a gyerek és a leendő "szülő" közt mennyi lehet a korkülönbség, és, sok egyéb más. Ha pedig a család igen ritkán, de érdeklődik, akár csak telefonon is, hát, a gyerek nem adható örökbe - éljen a családegyesítés, a vérszerinti szülő jogai! No, és, a gyereké?? Ha kikerül, 18 évesen, míg az intézettől kapott kevéske spórolt pénzéből van, szüleiben felébred a rokononi vonzalom...
Bürokrácia, papírforma.
Az eseteket egyedileg kéne elbírálni... Korkülönbség? Ezen bukhat a dolog? Hogy családba, szerető, csak rá figyelő közegbe kerül egy apróság? Ma, szerencsére, mind tovább élnek az emberek, de régen is volt pozitív példa. Nem is kell messzire mennem: anno, a nagyapám, mikor született, az édesanyja 40, az apja 60 éves volt. Özvegyek mindketten. Becsülettel felnevelték nagyapát, az édesapja a nyolcvanat is megélte...
De, tegyük fel, történetesen félárva lesz 14 évesen egy örökbefogadott gyerek, mert idősek a szülei. Vajon, hol jobb neki, az özvegy szülőjével, szeretetben, saját otthonban, vagy nevelőkre bízva, a közösben, bizonytalan felnőtt sors elé nézve? Továbbmegyek. Ha elveszíti mindkét szülőjét is... Azokat az éveket, amit együtt töltöttek, amit addig tapasztalt, már senki sem veheti el tőle... a többi családtag gondját viselheti, s valószínűleg, van öröksége is... óriási előny a kiinduláshoz képest, még, csak nem is ugyanott tart, mint ahonnan indult, pár év nyereséggel...
Kinek az érdeke a gyilkos, bürokratikus rendszer?
Hogy nem a gyerekét szolgálja, az biztos!

Persze, külföldön sem jobb a helyzet.
Hallom, Elton John örökbefogadna egy árva ukrán kisfiút. A gyerek AIDS-es, szülei is e szörnyű betegségben haltak meg. Elképzelhető, az utódra vágyók mennyire tolonganak a halálos kórral fertőzött apróságért... Elton John és párja azonban nem kaphatja meg a kicsit. Házasságukat ugyanis az ukrán törvények nem fogadják el (csak házasok kaphatnak gyereket - vajon, mennyivel rosszabb a saját otthon, és a szerető egyedülálló szülő, mint az intézet?), és ráadásul, közte és a kicsi közt a korkülönbség nagyobb a megengedett negyvenöt évnél... (fura: egy férfi még hetven évesen is nemzhet saját gyereket... negyvenesen viszont örökbe már nem fogadhat?)
Kinek az érdekét szolgálják vajon ezek a rendelkezések?
És, főképp: mi lenne a gyerekek érdeke?

***