FONTOS FELHÍVÁS!

Megint kaptam valamit...
Egy fontos felhívás, hogy tehessünk önmagunkért, környezetünkért, életünkért.
Íme:
Látogass el a www.eghajlatriado.hu weboldalra, majd a főoldalon található "Online aláírásommal támogatom a klímatörvényt!" linkre kattintva válaszd ki a lakhelyed szerinti országgyűlési képviselőd. Egy kattintással küldj neki levelet arra vonatkozóan, hogy támogassa ő is a kezdeményezést, és így 2010-re legyen klímatörvényünk.
A javasolt klímatörvény főbb elemei
1.) Éves ütemezés szerint csökkenteni kell hazánkban a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását! Javaslatunk szerint 2012-tõl évente átlag 1%-kal kell csökkenteni a fosszilis energia felhasználását. Az intézkedésre nemcsak azért van szükség, mert csökkenteni kellene az üvegházgázok kibocsátását, hanem azért is, mert hazánk nagymértékben függ a külföldről beszerzett olajtól és gáztól. Ez a helyzet biztonsági szempontból elfogadhatatlan, a hazai fogyasztó teljesen védtelen az állandó energia áremelkedéstől.
2.) Évente ütemezett módon helyettesíteni kell a fosszilis energiahordozókat megújuló erőforrásokkal (nap-, szél- és geotermikus energia), illetve növelni kell az energiafelhasználás hatékonyságát.
3.) A klímatörvény egy átfogó eszköz, amely a termelés és fogyasztás egész rendszerében képes elérni, hogy annak energiafelhasználása csökkenjen. Az energiacsökkentési célokat egy ún. energiakvóta rendszerrel látjuk megvalósíthatónak. Ez azt jelentené, hogy az évente megadott energiafogyasztás csökkentési céloknak megfelelő mennyiségű energiafogyasztási jogot osztanának szét a termelők és fogyasztók között. A már jól működö kereskedelmi rendszerekhez hasonlóan, a kvótákkal szabadon lehetne kereskedni, azaz a megtakarítani képesek eladhatnák a többet fogyasztóknak. A rendszer így biztosítaná a szociális igazságosságot és a környezettudatosság növelését.
4.) Szükség van egy visszatérülő alap létrehozására. A visszatérülő alap lényege, hogy a társadalom minden szereplőjének felkínálja a lehetőséget az energiatakarékossággal, hatékonysággal, és megújuló kapacitásokkal kapcsolatos beruházások finanszírozására. Az alap kamatmentes, teljes körű pénzügyi támogatást adna a fenti beruházásokhoz. Az alapba történő visszafizetést a megtakarítások garantálnák, az alap forrását pedig az energiakvóták eladása biztosíthatná. A rendszer így jelentősen élénkítené a gazdaságot és az innovációs lehetőségeket.

KÖSZÖNÖM, HOGY MINDAZOKNAK TOVÁBBÍTOD EZT A LEVELET, AKI SZÍVÉN VISELI A KLÍMA VÉDELMÉT!

Megsértődni? Soha!

Ez alapelvem.
Mert, mi értelme lenne? Bántani, piszkálni akarnak? Figyelemre sem méltó az illető, az,a mit mond, nem, hogy még érzelmet is pazaroljunk rá. Maximum jól ki lehet nevetni az ostobaságáért...
Jószándékkal mondanak valamit? Bírálnak, netán? A szándék a lényeg! Ha okos a tanács, ha tetszik a felvetés, érdelemes elgondolkodni rajta. egyebekben pedig nem szabad elfelejteni, hoyg ahány ember, anyni féle vélemény, ízlés, apró nüansz! ha vvalaki úgy találja, nem az övének megfelelőa tiéd, és jó szándékból, előnyödre szeretne változtatni, szóvá teszi. Dícséretes ez tőle, amit mond, megfontolandó. Miért kéne hát megsértődni?

No, ebből a felállásból örömmel üdvözöltem ma Kassai Csilla egy cikkét, melyből alább idézek:

Az okos ember sohasem sértődik meg...
Kassai Csilla - 2009.01.17 16:07
Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára. Valamint: Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!
A Kritikáról Dale Carnegie azt tartja, hogy álruhába öltöztetett bók. Amikor kritikát kapunk, célszerű átgondolni, vajon mi motiválhatja azt, aki adja?Gyakran azok kritizálnak, akik képtelenek örülni mások sikerének, akiket majd szétvet a sárga irigység, a rosszindulat, akik úgy gondolkodnak még mindig, dögöljön meg a szomszéd tehene is! Akik nem tudnak felmutatni semmit a saját kis életükben és ezért rá vannak kattanva mindenkire, másokra, hogy saját fontosságukat saját maguk előtt bizonyítsák. Azt hiszik, ettől lesznek valakik... Hát, ez is lehet egy életcél... :))) Pedig a bírálat 80%-ban arról szól mindig, aki adja. Még csak észre sem veszi! Hogy is vehetné, amikor azt nézi, mi mászik, ahelyett, hogy azt nézné, mi repül? Sarat keres a mézesbödönben, hiszen csakis ezt láthatja meg, mert erre van beállva beszűkült csőlátása.Pedig már 2009-et írunk, és bizony sok víz folyt le a Dunán a neandervölgyi ősember kihalása óta.Humánus, emberséges társadalomban kellene élnünk, ahol a világ legtermészetesebb dolga az EMK, azaz az erőszakmentes kommunikáció, egymás tisztelete és segítése.Valójában viszont úgy tűnik, egyesek még messze vannak ettől.Bizony, amikor igazságtalanság éri az embert, csak végig kell gondolni, tőle okosabb embertől jött-e a kritika, vagy pedig egy értelmi- és intlelligenciaszintben alacsonyabb szinten lévőtől."Az okos ember sohasem sértődik meg, mert ha nála okosabb ember kritizálja, örül neki, ha pedig butább, nem veszi magára." Szóval, a kritika jó dolog! Tanulhatunk belőle, vagy pedig nem vesszük magunkra, mert tudjuk, hogy a kritizáló személy személyiségfejlettségi szintjén még ott tart, hogy nem meri önmaga előtt sem felvállalni saját felelősségét. Ugyanis egy fejlett személyiség sohasem másokban kutakodik, hanem önmagát fejleszti. Ez különbözteti meg az alacsonyrendűektől. Jól tudja, hogy ami hibát másban lát, akkor azzal saját magán kell dolgoznia, hiszen rezonál rá. Hát ezért nem kell vele foglalkozni.És ez így van! Vannak ilyenek, vannak olyanok. Kaptam egy emailt ezzel az aláírással:
Minél többet tanulsz, annál butább lesz az ellenséged!Nekem nagyon tetszik! Te hogy vagy vele?

A FENÉBE!!!

Megint érdekes levél érkezett a levlistán. Történetesen, megint attól a levelezőtárstól, aki az előző bejegyzés tartalmát is feltette.
Idáig minden ok.
Akkor, miért a cím?
No, ha elolvassátok az alábbiakat, rájöttök...


James Lovelock: Vége az emberi civilizációnak?

2009. január 02.

Gaia-elmélet megalkotója szerint a klíma-egyensúly végleg felborult, a Föld menthetetlen.

James Lovelock, a Gaia-elmélet felállítója szerint a világ a pusztulás útjára lépett, és ez az út nem is lesz túl hosszú. A neves tudós azt valószínűsíti, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlanná vált, és sokkal drámaibb következményei lesznek, mint ami az eddigi prognózisokban szerepelt.
A kutató szerint nem tehetünk semmit, a kikerülhetetlen klíma-katasztrófa a 21. században akár hatmilliárd ember halálával is járhat.
Hasonló, sokkoló hatású bejelentésekből a globális felmelegedés ismertté válása óta nincs hiány, komoly ember azonban eddig ritkán adta a nevét ilyesmihez. Lovelock azonban más kategória: olyan tudós, akinek a szavára az egész világon figyelnek. A 90-es években az ózonlyuk kialakulásáért felelős gázok feldúsulásának leírásáért hajszál híján Nobel-díjat kapott. De nem ez tette világhírűvé, hanem az a tudományos elmélet, amely a Néma tavasz című könyv mellett talán a legnagyobb hatást gyakorolta a környezetvédő mozgalmak és a környezettudatos gondolkodás kialakulására.
A Gaia-hipotézis szerint a Föld a maga bioszférájával (az élőlények és az élőhelyek összességével) nem egy bolygó csupán: inkább úgy működik, mint egy nagyon összetett önszabályozó rendszer - vagyis, mint egy bolygó-méretű élőlény.
Az elméletbe sokminden belefér - akár az is, hogy a Föld "immunrendszere" elpusztítja azokat az organizmusokat (praktikusan az emberiséget), akiknek a léte a bolygó egészének túlélését veszélyezteti. A közvéleményben azonban inkább csak az csapódott le a gondolatból, hogy a bolygó él, sebezhető, és védelemre szorul (holott talán hatásosabb lett volna, ha azt ismeri fel az emberi társadalom, hogy őt magát kell megvédeni, méghozzá, ha közvetve is, saját magától).
Lovelock (akinek elméletét a Rolling Stone magazin írása nyomán a Greenfo környezetvédelmi portál elemezte) nem a levegőbe beszél, amit mond, azt megfigyelésekkel, kísérletekkel, számításokkal is alátámasztja. A tudós azt állítja, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) számítógépes modelljei tévesek: a globális átlagos felmelegedés nem áll meg a ma legvalószínűbbnek tartott 4 foknál, hanem akár 8 fokkal is melegedhet a földi klíma. Emiatt 2020-ra a szárazságok és az extrém időjárási jelenségek hétköznapivá válnak, a Szahara 2040-re eléri Európát, Berlin éghajlata pedig Bagdadéhoz válik hasonlóvá.
A világ legnagyobb, tízmilliós népességű nagyvárosai legalább részben lakhatatlanná válnak. Az általános élelmiszerhiány miatt tömeges lesz az elvándorlás, ami a korábbi világháborúkhoz hasonló léptékű konfliktusokhoz vezet, például Szibéria megszerzéséért Kína és Oroszország között. Mindez - a tengerek szintjének emelkedésével, az éhínség és a járványok tömegessé válásával, az életfeltételek radikális romlásával - oda vezet, hogy a bolygó népessége megtizedelődik: 2100-ra a jelenlgi 6,6 milliárdról 500 millióra csökken, és a túlélők Északra (Kanadába, Izlandra, Skandiáviába, a sarkkörön túli területekre) húzódnak.
A riasztó forgatókönyv azon alapul, hogy a felmelegedés következtében beindult változások a többszörös pozitív visszacsatolásokon keresztül ma már egymást gerjesztik, és pillanatnyilag nincs olyan emberi eszközökkel befolyásolható erő, ami megfékezhetné a folyamatot.
James Lovelock nagyjából négy éve építgeti azt a gondolati modellt, amiből ezek a következtetések adódnak. 2004-ben látogatást tett barátja és kollégája, Richard Betts, a Hadley Centre for Climate Change kutatója munkahelyén, és elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Öt, egymástól független munkát végző, különböző szakterületeken dolgozó tudós számolt be neki olyan folyamatokról, amelyek külön-külön is elegendőek lennének a klíma-egyensúly felborítására.
Kiderült, hogy ugyanaz történik a sarki jégmezőkön és a magashegységek hóhatár feletti területein, a tajgákon és a trópusi esőerdőkben, illetve az óceánokban: a felmelegedés következtében beálló változások maguk is gyorsítják a melegedést (például úgy, hogy a jégtakaró elolvadása után a sötétebb földfelszín jobban melegszik, amitől gyorsul a maradék jég olvadása). Ráadásul ezek a földrajzilag olykor nagy távolságra zajló változások egyáltalán nem függetlenek egymástól, sőt, a globális víz- és szén-körforgási ciklusokon, a szél- és áramlási rendszereken keresztül kölcsönhatásban vannak, és erősítik egymást.
Minden változás ugyanabba az irányba mutat, és a hatás már jócskán meghaladja a rendszer rugalmasságát, a beépített korrekciós lehetőségek kapacitását. Vagyis nem tehetünk semmit: a folyamatok tehetetlenségi ereje jóval nagyobb, mint az ember beavatkozási képessége.
A kutató szerint a jelenlegi számítógépes klímamodellek használhatatlanok, mivel - politikai vagy egyéb okokból - túlságosan óvatosak. Az IPCC jelentésében például az szerepel, hogy Grönland jégtakarójának leolvadásához nagyjából 1000 év kell, miközben ez a ma ismert adatok alapján akár 2030-ra is megtörténhet. Ugyanilyen pontatlanok a tengerszint emelkedésére vonatkozó számítások: az IPCC 2100-ig maximálisan 6,4 Celsius fokos felmelegedést, és ennek hatására legfeljebb 60 centiméteres víszszint-emelekedést jósol, miközben a sarki jég teljes elolvadása - Lovelock számításai alapján akár már 20 év múlva - 24 méteres, özönvízszerű hatásokkal járó emelkedéshez is vezethet.
A Lovelock-féle krízis-forgatókönyv szerint a növekvő hőmérséklet miatt egyre zsugorodik a sarki jégtakaró, azaz nő a jéggel nem borított szárazföld felülete (és persze a vízszint is). Mivel a jég visszaveri, a víz és a szárazföld viszont elnyeli a napfényt, a folyamat egyre gyorsítja a hőmérséklet növekedését, és magát az olvadást is. A gyorsuló melegedés és szárazodás miatt a legnagyobb kiterjedésű erdőségek nagyrészt elpusztulnak (így széndioxid-megkötő képességük lecsökken), az "örökké fagyott" területek felolvadása nyomán pedig rengeteg metán kerül a légkörbe (a metán csaknem húszszor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid).
Az ember megjelenése előtt a földi rendszerben az imént említett, egymást erősítő folyamatokat a megfelelő negatív visszacsatolások ellensúlyozták, például úgy, hogy a Föld a fölösleges hőt kisugározta a világűrbe. Erre azonban ma, az emberi tevékenység nyomán a légkörbe került üvegház-gázok miatt nincs mód. Ezért a melegedés egy darabig egyre gyorsul, majd egy ponton új egyensúly alakul ki: az éghajlat a ma ismertnél jóval melegebb és szárazabb lesz.
A tudós végkövetkeztetése, hogy "fenntartható növekedésről" értelmetlen beszélni, inkább a "fenntartható visszavonulásra", vagyis az emberi élőhelyek megváltozására és összezsugorodására kellene felkészülnünk. -Nincs olyan megoldás, amely valóban segíthetne. A túlnépesedett Földön jelenleg hétmilliárd ember lakik, és akkor még nem számoltuk az állatvilágal. Ha csupán azt a szén-dioxid-mennyiséget nézzük, ami a lélegzéssel kerül a levegőbe, már az is a teljes kibocsátás negyede, jóval több, mint amit például a légiforgalom okoz.
Nem mondhatjuk az élőlényeknek, hogy ezentúl tartsák vissza a levegőt. Nincs menekvés: minden korlátunkat túlhaladtuk - fogalmazott a kutató. Lovelock szerint ideje lenne, hogy a politikusok a valóság elkendőzése helyett végre tudomásul vegyék az igazságot, és annak megfelelően ne "fenntartható fejlődést", hanem "vért, verítéket és könnyeket" ígérjenek a jövőre nézve. -Az emberek már tudják, hogy nagy a baj, lehetne velük értelmesen beszélni - állítja a tudós.
Az emberiségnek szerinte (pontosabban a túlélők kicsiny táborának) két választása van: vagy visszalép a technika és a civilizáció egy korábbi, a Föld által még tolerálható szintjére, vagy egy nagyon fejlett, de minden ma létezőnél környezettudatosabb társadalmat hoz létre.
Lovelock úgy véli, a világ nagy része számára csak az első alternatíva létezik !
( indexveszprem.hu cikk - Forrás: népszabadsag online )

DÖBBENET!

No, ez nem éppen vidám hír. Viszont meglepő, és mellbevágó. Ilyesmi, itt, a szomszédban, nem is olyan régen?
A cikket kedvenc levelezőlistámon kaptuk egyik társunktól. Most küldte, nyilván ő is most bukkant rá, az adatokból azonban kitűnik, az esemény immár 3 éves. Mégsem tudunk sem róla, sem előzményeiről...

MEGEMLÉKEZÉS A CIGÁNY RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉRŐL

A múlt héten Bukarestben a romániai cigány szervezetek és a civil társadalom képviselői közös felvonulással emlékeztek meg egy rossz emlékű, mégis szinte ismeretlen jelenség, a cigány rabszolgaság felszámolásáról.


A bukaresti Egyetem tér
Épp 150 éve – 1856. február 20-án – törölte el Barbu Ştirbey fejedelem végleg Havasalföldön a cigányok rabszolgaságát. Ezzel pont került egy több évtizedes folyamat végére, amely során a két dunai fejedelemségben – Moldvában és Havasalföldön – kb. negyedmillió cigány nyerte el szabadságát.

Az egykori rabszolgák leszármazottainak „Menete a szabadság felé" áthaladt a román főváros központján, és koszorút helyezett Mihail Kogălniceanu Bukarest központjában álló szobrához. (Kogălniceanu írta alá miniszterelnökként a cigányok felszabadításáról rendelkező határozatot). Ezt követően az Egyetem tér érintésével a Patriarkátus elé vonultak, ahol átadtak egy memorandumot, amelyben a román ortodox egyház hivatalos állásfoglalását kérik a cigány rabszolgaság kérdésében, valamint hogy a gesztust szociális, kárpótlás jellegű akciók is kísérjék. A rendezvény cigányzenével záródott.

A romák parlamenti képviselője, Nicolae Păun kifejtette, hogy az 1856-os felszabadítás csupán az intézményesített rabszolgaságból a szociális rabságba való átmenetet jelentette, az pedig mindmáig tart. A képviselő rámutatott, hogy a médiában gyakran előforduló, luxusautós, felékszerezett és palotákban lakó cigányok képe elhomályosítja azt a tényt, hogy a legtöbb roma nagyon rossz körülmények között él. „Legalább egymillió szociális rabszolgánk van", mondta Păun, és azzal vádolta a román államot, hogy nem ismeri el azokat a hibákat, amelyeket a múltban követett el cigány nemzetiségű polgárai ellen. A képviselő szimbolikusan több „felszabadítási bizonyítványt" is kiosztott – a 150 évvel ezelőtti törvénykezési aktusra utalva –, ő maga kapta az 1. számút.

Constantin Bălăceanu-Stolnici akadémikus elismerte, hogy az ő családja is – csakúgy, mint a többi bojárcsalád – rendelkezett cigány rabszolgákkal. Az akadémikus ezért bocsánatot kért, bár az ősei már 1835-ben önszántukból felszabadították saját rabszolgáikat.

A cigányok a dunai fejedelemségekben

Sir Angus Fraser a cigányok történetéről írt munkájában rámutat, hogy a cigányok már megjelenésük, a 14-15. század fordulója óta egyfajta alávetettségben éltek a dunai fejedelemségekben – valahol a rabszolgaság és a jobbágyság között. A cigányok birtoklása eleinte ugyan az adójuk feletti rendelkezést jelentette, de ez idővel közvetlenül az adózók feletti rendelkezéssé változott, mivel a cigány alattvalók a gazdaság egyre értékesebb szereplőivé váltak. A patkolókovácsok, lakatosok és bádogosok vándorlását épp rabszolgasorba vetésükkel korlátozták.

A cigányság helyzete a 19. században sem nagyon különbözött a négy évszázaddal korábbitól. A birtokos alapján három nagyobb csoportjuk létezett: a korona tulajdonába tartozók (ţigani domneşti), a kolostorok birtokában lévők (ţigani mănăstireşti) és a bojárok rabszolgái (ţigani boiereşti). A két román fejedelemségben a 19. század derekán hozzávetőlegesen 250 ezer cigány élt, a lakosságnak vagy 7 százalékát alkották. Társadalmi helyzetük az amerikai rabszolgákéra emlékeztetett, gazdáik akár meg is ölhették őket, a fegyelemsértést pedig kegyetlenül megtorolták. Mihail Kogălniceanu egyik munkájában beszámol róla, hogy gyerekként Iaşi-ban, Moldva fővárosában, láncra vert, nyakörvet viselő cigányokat látott, akiket családtagjaktól elszakítva, barmok módjára adtak-vettek. A kép a polgárháború előtti Egyesült Államokat vagy Brazíliát idézi.

A cigányok felszabadítására tett első kísérletek már a román fejedelemségek orosz megszállásának idejéből – az 1820-as évekből – származnak, de egyelőre sikertelennek bizonyultak. Az 1830-40-es években, a Párizsból hazatérő, a nyugat-európai felvilágosodás szellemiségét magukkal hozó fiatal bojárok és értelmiségiek hatására azonban a körülmények gyökeresen megváltoztak. Bár eleinte a cigány rabszolgaság kérdése a reformerek törekvéseinek csupán a perifériáján helyezkedett el, az abolicionizmus eszméje fokozatosan mégis egyre jobban terjedt. Egy svájci értelmiségi, aki sokáig élt Moldvában, a következő kérdést szegezte a román társadalomnak: „Merészelitek-e valaha is a civilizált népek közé sorolni magatokat, amíg az egyik hírlapotokban az olvasható, hogy fiatal cigányleány eladó?" A rabszolgaság intézményét az ortodox egyházból is számos bírálat érte, annak ellenére, hogy a kolostorok sok cigányt birtokoltak, így azok az állapot fenntartásában voltak érdekeltek. A jég azonban fokozatosan megtört. Alexandru Ghica havasalföldi vajda 1837-ben 4000, a korona birtokába tartozó cigánycsaládot szabadított fel és telepített le. Moldvában az 1840-es években felszabadították először a fejedelmi, majd a kolostori tulajdonba tartozó cigány rabszolgákat. Havasalföldön 1847-ben rendelték el az egyházi rabszolgák felszabadítását. Komoly lökést adtak az abolicionista mozgalomnak az 1848-as események, valamint a Habsburg Birodalomban végbement jobbágyfelszabadítás is. Az összes cigány rabszolga felszabadítása – a reformerek törekvései és az európai közvélemény figyelme ellenére – azonban még évekig elhúzódott. A bojárok még az 1850-es években is ragaszkodtak rabszolgáikhoz. Végül Gigore Ghica, Moldva fejedelme 1855-ben törölte el „a barbár társadalom megalázó maradványának" nevezett rabszolgaságot, örökre megtiltva az emberkereskedelmet. A cigányok felszabadítása kártérítéssel ment végbe, a bojárok meghatározott összeget kaptak volt rabszolgáikért. Havasalföldön néhány hét múlva, 1856-ban született meg a felszabadításról szóló döntés.



Vándorló cigányok (1837) - forrás:wikipedia
A cigányság jelentős része még napjainkban is a társadalom perifériáján él – nem csak Romániában. Egy nemrég közzétett – a múlt évre vonatkozó – Európa tanácsi jelentés rámutatott, hogy Romániában továbbra is diszkrimináció sújtja a romákat. Jóllehet említést tesz a törvénykezésben végbement pozitív lépésekről is, a jelentés szerint a romákat hátrányos megkülönböztetés éri a munkaerőpiacon, az oktatáshoz való hozzáférésben, valamint a nyilvános helyeken, de gyakran vannak kitéve rendőri erőszaknak is. Bírálat érte a román médiát és a kormányzatot is, mivel az nem tett komolyabb lépéseket a helyzet javítása érdekében. A jelentés felrótta azt is, hogy még csak kevés valósult meg a négy évvel ezelőtt kitűzött program céljaiból, és hogy a diszkrimináció elleni harc továbbra is ismeretlen a szélesebb közvélemény számára. A romániai kutatók jelenleg 1-1,5 millióra teszik a romák számát az országban, de vannak, akik ennek a duplájáról, több mint 2 millió főről beszélnek.

Forrás: Adevărul, România Liberă, Jurnalul Naţional, Sir Angus Fraser: A cigányok. Osiris, Budapest, 1996., Viorel Achim: Cigányok a román történelemben. Osiris, Budapest, 2001.


Szerző: Zahorán Csaba

Nincsenek szürke hétköznapok!

Új Évre kaptam az alábbi történetet, egy kedves barátomtől:



Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi,hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.

Egyet zsebrevágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.

Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlőhalmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.

Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.

Énpedig döbbegnetemben felébredtem.

De nem tudok szabadulni az álomtól.

- Mondd, mit jelenthet?

- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

Szeretettel Köszöntelek!