Óráim seregéből, néhányan, egymás közt...
Ki szép, ki kedves, hangulatos és ajándék, ki pedig jó...
"Ő" vagyis az óra-zseni a pici, a bal sarokban...
- a fotó pár éve , egy cikk illusztrációjaként készült, azóta már öregedtek... mert, mint tudjuk, az idő nem áll meg :o)
***************************************** *********************************
Ébredek, ahogyan olykor szoktam hajnalban, a madarakra, és mielőtt az ilyenkor törvényszerű mód a másik oldalamra fordulnék, résnyire nyitott szemmel az órára pislantok. Miii??? Annyi lenne már? De, akkor, hogyhogy nincs sokkal világosabb? De a gondolat elúszik, újra szunya.
Ébredés.
Szó se róla, nem vagyok korán kelő, de azért, mindjárt 11? És nem is voltam fent soká... Mi van itt? Esős, borult idő, naná... Meg, az óra átállítás! Hát, persze!
Kínos emlékek villannak be, mikor anno totál elfelejtettem, és a szokásos 15-20 perc késésem helyet 75-80 perccel később érkeztem célomhoz...
Ilyesmi most már nem fordulhat velem elő! Itt az én immár megviselt, hű kis "vekkerem." Rádióhullámokon kapja a pontos időt. Pontos is, mindig. "Ő" tudja. Jól informált. A lakásban fellelhető számtalan óra össze vissza mutatja az időt, de, ha egészen pontos kell, akkor itt van ő. Mindenkinek csak ajánlani tudom, vegyen egy hasonlót. Nem kell felhúzni - elemes- , és beállítani sem, hiszen - mint említettem - ő az okosabb e téren...
Persze, uralkodnia nem szabad! Mert mikor érezzük a legjobban magunkat? ha megáll kürültöttünk az idő... rosszabb időben, jó társaságban, jó könyvvel, a DVD előtt, vagy az infó özönnel szolgáló számítógépnél, jóban, a kertben.
Esős idő ide, vagy oda, megyek is ki!
ÉLETMÓD CIKKEK
Bejegyzések
